part, halak, ciderek

és akkor most bezárom az ajtót, bicaj már itt pihen a szobában, lezárom a bojlert és irány bretagne, normandia. első szabadságom a határon túlról, határon túlra :)

frankfrühstück

dante remus lazarescu

sejtettem, hogy párszor agyon fog vágni a kino wie noch nie válogatása, ám a tegnap esti román filmből még most is alig ocsúdtunk fel hárman, akik megnéztük.

talán magyar vonalról Pálfi György Taxidermiája hasonló, ám Gyurinál jóval több szerepe van a fekete humornak és tragikomikus helyzeteknek. hangulatát tekintve Kovács Zsófi Pál Adriennje áll közel, ám a román film egyre kínzóbb mélységbe merül és nincs kiút. Dante Remus számára - és vele együtt számunkra is - az élet véget ér. azért nem túl jó érzés ezt eleve egy picit magányos állapotban megnézni: túl valóságos a film, hogy igaz is legyen.

erősen ajánlott mozi.

internazional

ugyan nem akarok túl sokat írni a munkámról, egy kicsit muszáj. úgy fest, idén még a legrégebbi finn cégnek dolgozom vesztfáliai telephelyükön. ezt a finn céget leginkább narancssárga fogójú ollóiról ismerik otthon, pedig fejszétől, kisbaltán át gereblyéig, ásóig mindent árulnak (nagyharangot nem).

nos, ezen a munkán hollandokkal dolgozom most együtt, viszont van még egy lengyel, egy szlovák és pár német srác a csapatban. néhány finn is, de ők nem túl sokat segítenek, ellenben igen nagyképűek. ellenben a hollandokkal, akik megtehetnék és mégsem. ugyan pár közös nap után már az alap holland mondatokat egyből értem - nincs messzire a svédtől, csak az az őrült krákogás -, viszont még mindig elnézést kérnek, sőt lefordítják angolra, hogy értsem. mikor tenne egy német ilyet, vagy egy angol?
a lengyel és szlovák sráccal pont tegnapelőtt kitárgyaltuk egymás helyzetét, meg az országokét is persze. kb. 20 perc alatt teljes volt a kafkai panoráma a kelet-európai panamákról. eddig nem ismertem a kínaiak által építgetett lengyel autópálya történetét, ám nem csodálom, erről nem beszél otthon Viktor király vezérkara. egyáltalán nem fényes történet, talán a Megyeri-híd kifizetetlen alvállalkozói érezhettek hasonlóképp.

amúgy meg pont úgy érzem: rátaláltam arra a munkára, ami igazán fekszik nekem. egyrészt szeretek más nációkkal dolgozni - magyarokkal egyre kevésbé tudok - másrészt tanulás és összedolgozás kapcsán már a mostani visszajelzések alapján is megelégednek azzal, amit nyújtok. nem tudok mást, csak mi lényegem :)

probetermin: mit erfolg beendet

meg szeretném jegyezni: letelt a 3 hónap és még továbbra sem távolítottak el :)

vagyis maradok a cégnél, tovább. tökéletes.

ennek örömére nézzetek meg velem egy igazi, városi nyárhoz illő klipet:

nikon d3200 / dx af-s 35mm 1.8

megrendeltem eme gépet - még pont ki tudom próbálni szabadság előtt. készülnek képek, ez már biztos.

willkommen zurück

tettem egy sétát az eső utáni enyhe időben e kisvárosban. nagyon kedves épületek vannak benne, kitűnő állapotban. sőt, olyan modern részek is, amilyen ötleteket eddig csak a hollandoknál láttam. egyszerűen pazar hely.

egyből a nagytemplom háta mögötti romoknál vettem észre a táblát, valahogy így szólt:
"in 926 war eine ungarnüberfall und die stadt und kloster zerstört"

metal on wood

eintritt parks

ide is begyűrűzött, örülök :)

brittany & normandy

pont hajnalban bóklásztam a reptéren, hirtelen ötlettől vezérelve végigmértem az útikönyvek polcait: és bizony volt bretagne-ról szóló lonelyplanet könyv, 25€-ért. ennyit pedig bőven megér, pláne, hogy eddig még könyvünk sem volt :) mi mindenre jó egy reptér.

wohnungstyle part2

tuck barát

pedig már azt hittem, nem lehet fokozni. bizony, a kicsi magyar sörgyártók megérezték a komparatív előnyök miértjét: bár nálunk sosem lesz tisztességes lager, felső erjesztésű sör igenis lehetséges, minden alapanyag kitűnő minőségben adott.

keserű méz

Polanski után, ámde kiváló szaftos agyagízzel. méghogy nincs magyar sör - és ráadásul ale.

nachmittag in park

annyira megörültem, hogy végre időben sikerült átérnem új lakhelyemre. gyönyörű rekkenő napsütés volt a Schwedenplatzon. bár az eddigi legjobb kebapot nem itt, hanem a Quellenstrassén ismerjük, az itt található u-box se utolsó. pláne a kebap box, ami egyszerűen frenetikus és remek minőségű színhúst, rizst és zöldségáradatot tartalmaz.

nem tudom, mi volt a fejemre írva, talán nagyon elégedett lehettem - viszont már villamosmegállóban szóba elegyedtem egy érdeklődő 84éves osztrák nénivel. sajnos azt már nem értette meg, hogy nem turista vagyok (hanem magyar, bocs), itt dolgozom a városban. ha ez még nem lett volna elég, egy idősb román fószernek adtam tüzet a park bejáratánál, ő meg magyarul köszönte meg. amúgy elsőre franciának nézett. hirtelen belém nyilallott az emlék, hogy már néztek franciának mások is Bécsben. furcsa.

és remek délutánt töltöttem a parkban. észre sem vettem, csak eltelt két óra a napsütésben, közben nyammogtam és felbontottam mindkét házilag főzött, hűtött magyar sört.

transbudapest express

ez a bejegyzés leginkább jótanács: nemzetközi vonatjegyet a Keletiben egész biztos, hogy utolsó nap nem érdemes venni. csurig tele, így augusztus elején - várakozók száma: 85 - szóval a megoldás, amiért nem kell már ezressel megkenni a biztonsági őrt: irány be a másik oldalon található üzleti váróba. nem volt bonyolult eljátszanom az idióta turistát, úgy is festettem, úgy is éreztem magam.

ugyanis megint egy égető bizonyíték: nemhogy közeledik, de távolodik az átlátható rendszerektől az ország. mégis, mennyibe kerülhet 2012ben jegyeladó terminálokat helyezni a placcra? szinte hihetetlen, hogy ami a Pratersternnél adottság nonstop, az a Keletiben még csak elgondolás szintjén sem látszik. az a 300km különbség már legalább 50 év technikai és 150-200 év eszmei különbséget jelent. már ha valaha túl lehetne ezen lépni: de ugye most is csak nő ez a távolság.

és hát ezért éreztem magam idióta turistának ott, a tágas üzleti váróban. ahol fél perc alatt, légkondicionált teremben elkészült ugyanaz a jegy, amiért a pályaudvar másik oldalán zsúfolt, kis helyen 100an várnak levegő híján arra, hogy jegyet kapjanak jórészt olyan, egyébként segítőkész, sajnálatra méltó túlórázó pénztárosoktól, akik az alap TIT-angolt törik. és ugye a MÁV az, ahová számolatlanul és ellenőrizetlenül ömlenek a milliárdok már legalább 20 éve. tényleg fel kéne számolni ezt az egész szemétdombot, a használható párszáz kilométernyi vonalat pedig kezelje az öbb.

mellékvágány: ausztriában is komoly gond a kábellopás. viszont itt a rézkábeleket sorra a jóval értéktelenebb alumíniumra cserélik és be is kamerázzák a lopások gyakorisága miatt fertőzött területeket.

hannover

elsőre fel sem fogtam, annyira hihetetlennek tűnt - aztán hirtelen kedd estére már lefoglaltuk a repjegyeket, majd szerda délelőtt a hotelt is. azaz végre dolgozom: projektre kerültem. enyhe üröm az örömben, hogy pont jövő hétvégén jönnének át tesómék (így gellert kap ez a terv) valamint augusztus 20 után szabadságot vettem ki és hagytak már jóvá másfél hete.
izgalmas napok előtt állok - azért a hétfő hajnali repülést szívesen kihagynám...