ugyan nem akarok túl sokat írni a munkámról, egy kicsit muszáj. úgy fest, idén még a legrégebbi finn cégnek dolgozom vesztfáliai telephelyükön. ezt a finn céget leginkább narancssárga fogójú ollóiról ismerik otthon, pedig fejszétől, kisbaltán át gereblyéig, ásóig mindent árulnak (nagyharangot nem).
nos, ezen a munkán hollandokkal dolgozom most együtt, viszont van még egy lengyel, egy szlovák és pár német srác a csapatban. néhány finn is, de ők nem túl sokat segítenek, ellenben igen nagyképűek. ellenben a hollandokkal, akik megtehetnék és mégsem. ugyan pár közös nap után már az alap holland mondatokat egyből értem - nincs messzire a svédtől, csak az az őrült krákogás -, viszont még mindig elnézést kérnek, sőt lefordítják angolra, hogy értsem. mikor tenne egy német ilyet, vagy egy angol?
a lengyel és szlovák sráccal pont tegnapelőtt kitárgyaltuk egymás helyzetét, meg az országokét is persze. kb. 20 perc alatt teljes volt a kafkai panoráma a kelet-európai panamákról. eddig nem ismertem a kínaiak által építgetett lengyel autópálya történetét, ám nem csodálom, erről nem beszél otthon Viktor király vezérkara. egyáltalán nem fényes történet, talán a Megyeri-híd kifizetetlen alvállalkozói érezhettek hasonlóképp.
amúgy meg pont úgy érzem: rátaláltam arra a munkára, ami igazán fekszik nekem. egyrészt szeretek más nációkkal dolgozni - magyarokkal egyre kevésbé tudok - másrészt tanulás és összedolgozás kapcsán már a mostani visszajelzések alapján is megelégednek azzal, amit nyújtok. nem tudok mást, csak mi lényegem :)
No comments:
Post a Comment