kínai szösszenet

- haladtunk át olyan alagúton busszal, ami még a kínai utastársak baidoo (=kínai google) térképén sem szerepelt még
- a tibeti fennsíktól 100kmre egy utolsó lovastanyán a legutolsó lovászlánynak is Samsung Galaxyja van, a tehetősebbek kortól függetlenül iphone-nal rohangálnak. erősen el voltam maradva digitálisan, pedig Hongkongban direkt vettem egy dual simes feltört készüléket
- a robogók 100ból 99esetben elektromosak, tehát belső égésű motort alig látni már, kész nosztalgia
- minden új lámpaoszlopon ott vannak a napelemek és már eleve ledes lámpákat szerelnek fel
- az autonóm területeken minden táblán és utcán kint szerepel a nemzetiségi nyelv is (tibeti, naxi, stb). még a KFC felirat is
- a még nem is tibeti területen fekvő Shangri-La melletti kolostorban falra tűzve óriás fényképen ott a dalai lama. kissé összetettebbek a tibeti-kínai kapcsolatok, mint azt nyugatról ítéljük
- a 300km/s sebességű vasúthálózatot hidakra építik. kevesebb földmunka, nincs zötykölődés, nem kell telkeket állami kézbe venni

természetesen ezzel párhuzamosan láttunk jópárszor teknőben ruhamosást, edény mosogatást, utcára szaró kissrácot és gyalogosként örülj, ha egyben átérsz egy hatsávos út másik oldalára: ott az erősebb kutya elv érvényesül. mindenhol fent vannak a kamerák, állandó a megfigyelés - neten is, fb-google oldalakra még vpn-el se mindig jutsz el. kurvára figyel a BigBro

Jünnanban tisztára rendszerváltáskori hangulat van, mindenki vállalkozik és beruház, Sanghaj már kiépült és strukturált a 25milliós lakossága ellenére még a levegője is friss (hiszen tengerparti), viszont az igazán király és lélegzetállító hely Hongkong - kb. Barcelona a köbön vagy Stockholm a négyzeten (és ebből személyes európai preferenciám is kiderül)