Wednesday, July 22
Sunday, July 19
Tuesday, July 14
where is home #2
and another wall is being built in europe, after the last one fell in Berlin.
back home, i feel insane
nothing's the same
except for my name
i open my mouth
words come out
that makes no sense
for my lover's ear
in my native language
in my native land
i'm still the alien
on a different planet
it makes it clear, i understand
i am a stranger in my own land
free bier/spritzer for all knowing where this text does come from
back home, i feel insane
nothing's the same
except for my name
i open my mouth
words come out
that makes no sense
for my lover's ear
in my native language
in my native land
i'm still the alien
on a different planet
it makes it clear, i understand
i am a stranger in my own land
free bier/spritzer for all knowing where this text does come from
Sunday, July 12
Monday, July 6
pesti lakáskörkép
ezzel kapcsolatban kaptam kérdést és az alábbi választ ütöttem össze némi gondolkodás után.
már év elején lehetett hallani - nekem is 2-3 ismerősöm mesélte, ők akkoriban kerestek lakást - hogy erőteljes emelkedés várható. pl íme ez a februári hvg cikk
vagy egy mostani
több oka van ennek a hirtelen fellendülésnek és sok szempontból rokon a helyzet a bécsi 2008-09es áremelkedéssel (ami azóta is rendületlenül tart, de vannak különbségek is ám).
egyrészt BPen régiós viszonylatban is nagyon alacsonyak voltak mind a lakásárak, mind az albérletek. íme a jelenlegi numbeo összehasonlító lista - külvárosi, egyszobás albérletárak (havonta)
másrészt a Matolcsy-féle ultraunortodox gazdaságpolitikának köszönhetően 1,5-2%ra csökkent az irányadó kamatláb és a különböző bankadókkal, piaci beavatkozásokkal azt sikerül elérnie a bölcs és előrelátó kancsalszeműnek, hogy senki nem hagyja a bankszektorban a befektetni való pénzét, mert nem éri meg ott tartani. magyar államkötvényen 5-6%os hozamot ér el, ingatlanon pedig átlagban 7-8%ot.
vagyis megéri ingatlant vásárolni, pláne ha a vevő egyből fizetni tud (és még inkább, ha készpénzben).
tehát tulajdonképp az ingatlan maradt az egyetlen államtól független befektetési lehetőség - a fideszes oligarchián és lobbicsoportokon kívül mindenki ide menti maradék pénzét. korábban jóval több lehetőség volt erre, 2014 után egyre kevesebb.
ezzel egyidőben megjelent két különböző befektetői csoport is, akikkel korábban még nem kellett számolni (kevesen voltak):
1. nyugat-európai, zömmel német/holland magánszemélyek
2. orosz vagy ukrán gazdagabbak, akik pénzüket menekítik
mindkét csoport befektetési céllal - akár airbnb, akár más - vásárolja fel a lakásokat. ez megint hasonlatos a bécsi trendhez, hiszen az első kerületben itt is a pénzes oroszok verték fel az árakat.
van még egy harmadik rész is, amiről már többen elfeledkeznek, ettől még egy lényeges csoportja a magyar ingatlanpiacnak: a bedőlt devizahitelesek, akik csak áron alul tudnak kiszabadulni a hitelből és számukra csak az albérlet marad, mint megoldás. természetesen állami segítségnyújtás vagy hosszútávú társbérlet nincs, így ők is a szabad piacra zuhannak és elsősorban a legolcsóbb lakásokat viszik el (ők az igazán költségérzékenyek).
a bécsi összevetés hasonlóságai itt véget is érnek: ellentétben BP-el évente 20-25ezren költöznek Bécsbe, míg BPből kiáramlók és beköltözők aránya nagyjából azonos szinten tartja a lakosságot - viszont eléggé észrevehető módon kicserélődött a lakosság a '90es évek második feléhez képest. elég végigsétálni este a körúton és pontosan látszik a változás iránya.
szóval válaszolva a kérdésed második felére: nem, nem fognak visszazuhanni az árak. az albérletpiac lehet, hogy pár éven belül változni fog, szerintem a következő 2-3 évben ez az új árszint lesz jellemző, ami most kialakult. 3-5éves vagy annál hosszabb távlatban viszont előfordulhat enyhe esés / korrekció.
lesz pár hosszútávú következménye a változó lakáspiacnak:
- fiatalokon még nagyobb lesz a nyomás és vagy tovább maradnak a szülői házban, vagy hamarabb költöznek külföldre - magyar átlagfizetésből nem lehet már megengedni ezeket az árakat és albérleteket. tehát hosszútávon biztos, hogy csökken a magyar vagy helyi lakáskeresők száma
- tulajdonképp az átlag magyar bérszintből és jövedelmi helyzetből sem lehet sokáig fizetni egy albérletet
- ugyan állami szinten továbbra sincs értelmes programja a turizmusnak, BPen szemmel láthatóan erős üzletággá fejlődött. amennyiben 3-5 éven belül nem lesz hozzáadott érték, akkor viszont csökkeni fog a turisták száma és ez megint befolyásolja az elérhető albérletek számát és árszintjét
szóval aki lakásvásárlásban gondolkodott, 2011-13 között foghatta meg az igazi üzletet, most már egyre kevésbé. befektetési céllal - kiadni albérletbe / airbnb - pedig lehet, hogy most még érdemes, de 3-5 év múlva előfordulhat olyan csökkenés a keresletben, hogy esni fognak az árak. zuhanni nem valószínű, mert ahogy most is látszik, ha túlságosan lefelé lógna ki BP a régióból, lesznek befektetők a környező országokban, akik megtalálják a rést a magyar piacon.
már év elején lehetett hallani - nekem is 2-3 ismerősöm mesélte, ők akkoriban kerestek lakást - hogy erőteljes emelkedés várható. pl íme ez a februári hvg cikk
vagy egy mostani
több oka van ennek a hirtelen fellendülésnek és sok szempontból rokon a helyzet a bécsi 2008-09es áremelkedéssel (ami azóta is rendületlenül tart, de vannak különbségek is ám).
egyrészt BPen régiós viszonylatban is nagyon alacsonyak voltak mind a lakásárak, mind az albérletek. íme a jelenlegi numbeo összehasonlító lista - külvárosi, egyszobás albérletárak (havonta)
másrészt a Matolcsy-féle ultraunortodox gazdaságpolitikának köszönhetően 1,5-2%ra csökkent az irányadó kamatláb és a különböző bankadókkal, piaci beavatkozásokkal azt sikerül elérnie a bölcs és előrelátó kancsalszeműnek, hogy senki nem hagyja a bankszektorban a befektetni való pénzét, mert nem éri meg ott tartani. magyar államkötvényen 5-6%os hozamot ér el, ingatlanon pedig átlagban 7-8%ot.
vagyis megéri ingatlant vásárolni, pláne ha a vevő egyből fizetni tud (és még inkább, ha készpénzben).
tehát tulajdonképp az ingatlan maradt az egyetlen államtól független befektetési lehetőség - a fideszes oligarchián és lobbicsoportokon kívül mindenki ide menti maradék pénzét. korábban jóval több lehetőség volt erre, 2014 után egyre kevesebb.
ezzel egyidőben megjelent két különböző befektetői csoport is, akikkel korábban még nem kellett számolni (kevesen voltak):
1. nyugat-európai, zömmel német/holland magánszemélyek
2. orosz vagy ukrán gazdagabbak, akik pénzüket menekítik
mindkét csoport befektetési céllal - akár airbnb, akár más - vásárolja fel a lakásokat. ez megint hasonlatos a bécsi trendhez, hiszen az első kerületben itt is a pénzes oroszok verték fel az árakat.
van még egy harmadik rész is, amiről már többen elfeledkeznek, ettől még egy lényeges csoportja a magyar ingatlanpiacnak: a bedőlt devizahitelesek, akik csak áron alul tudnak kiszabadulni a hitelből és számukra csak az albérlet marad, mint megoldás. természetesen állami segítségnyújtás vagy hosszútávú társbérlet nincs, így ők is a szabad piacra zuhannak és elsősorban a legolcsóbb lakásokat viszik el (ők az igazán költségérzékenyek).
a bécsi összevetés hasonlóságai itt véget is érnek: ellentétben BP-el évente 20-25ezren költöznek Bécsbe, míg BPből kiáramlók és beköltözők aránya nagyjából azonos szinten tartja a lakosságot - viszont eléggé észrevehető módon kicserélődött a lakosság a '90es évek második feléhez képest. elég végigsétálni este a körúton és pontosan látszik a változás iránya.
szóval válaszolva a kérdésed második felére: nem, nem fognak visszazuhanni az árak. az albérletpiac lehet, hogy pár éven belül változni fog, szerintem a következő 2-3 évben ez az új árszint lesz jellemző, ami most kialakult. 3-5éves vagy annál hosszabb távlatban viszont előfordulhat enyhe esés / korrekció.
lesz pár hosszútávú következménye a változó lakáspiacnak:
- fiatalokon még nagyobb lesz a nyomás és vagy tovább maradnak a szülői házban, vagy hamarabb költöznek külföldre - magyar átlagfizetésből nem lehet már megengedni ezeket az árakat és albérleteket. tehát hosszútávon biztos, hogy csökken a magyar vagy helyi lakáskeresők száma
- tulajdonképp az átlag magyar bérszintből és jövedelmi helyzetből sem lehet sokáig fizetni egy albérletet
- ugyan állami szinten továbbra sincs értelmes programja a turizmusnak, BPen szemmel láthatóan erős üzletággá fejlődött. amennyiben 3-5 éven belül nem lesz hozzáadott érték, akkor viszont csökkeni fog a turisták száma és ez megint befolyásolja az elérhető albérletek számát és árszintjét
szóval aki lakásvásárlásban gondolkodott, 2011-13 között foghatta meg az igazi üzletet, most már egyre kevésbé. befektetési céllal - kiadni albérletbe / airbnb - pedig lehet, hogy most még érdemes, de 3-5 év múlva előfordulhat olyan csökkenés a keresletben, hogy esni fognak az árak. zuhanni nem valószínű, mert ahogy most is látszik, ha túlságosan lefelé lógna ki BP a régióból, lesznek befektetők a környező országokban, akik megtalálják a rést a magyar piacon.
Sunday, July 5
indokolatlan összegzés
akarva-akaratlanul elgondolkodtató volt a puszta tény, hogy 3 év után újra hosszabbítanom kellett albérletem. 3 év már nem rövid idő és rajtam is nyomot hagyott. nem célom nekrológot készíteni, ám néhány gondolat csak végigszalad ekkor az agyamon.
elsősorban ami számít és meghatározó a munkám és megélhetésem. szerencsére e téren nem panaszkodhatom, a következő 3-5 évben egész komoly mennyiségű feladat vár rám és munkahelyi kis csoportunkra. szakmailag nagyon érdekes és hosszú távon is izgalmas lesz ez az idő és ahogy az elmúlt 2 évben is, ezután is igyekszem tanulni belőle. azt azért megfigyeltem magamon, hogy óriási megfelelési kényszer már nincs rajtam és bizony, valamilyen szinten engem is kell érdekeljen egy feladat, hogy teljesen tökéletesen megoldjam. azt hiszem, ez egy külföldi állástól, lehetőségektől független érzés bennem: egész biztosan nincs kedvem 50évesen is multinacionális környezetben és pénzügyekkel vagy informatikával foglalkozni: mindenképp valami saját vállalkozást vagy üzletet szeretnék űzni. de ez egyrészt még odébb van és addig még bőven meg kell teremteni a lehetőségét, hogy különösebb kockázat nélkül tudjak befektetni. visszatérve a jelenhez: ugyan kipróbáltam magam tanácsadói munkakörben, de nekem a belső, in-house fejlődési lehetőség való igazán. eleve nem vagyok egy túl gyors ember és sokkal előrébb jutok, ha biztos és állandó környezet vesz kerül.
zenéléssel meg egy egész érdekes keringőt lejtettünk az elmúlt 3 évben. hamar eltelt az első pár hónap, amikor bőven volt más, sokkal fontosabb dolgom és gondolatom, mintsem zenéléssel törődnöm. utána egy jó fél éves munkám alatt még szabadidőm nagy része is elillant. nem kifogásképp, de új motivációt és irányokat is kellett találjak magamnak, mivel a megszokott és évek óta cipelt dolgaim már nem villanyoztak fel. így cseréltem le komplett cuccaim 3 év alatt és most egy teljesen más eszközparkkal másfelé is igyekszem, mint korábban. valahogy úgy alakult, hogy míg egy volt zenekarom alszik, addig más alvók épp mostanában keltek fel egész más köntösben. ugyan lenne mit fejleszteni még játékomon, de attól tartok, ennél sokkal jobb már nem lesz így ebből kell kihoznom azt, amit még lehetséges. ötletem pedig van ám a hosszú távon űzhető egyéni projektre és bizony itt csak saját magamtól függ, meddig és milyen előre jutok el. annak örülök nagyon, hogy kortól és stílustól függetlenül mindenkinek tetszik, amit művelek. nem utolsósorban nekem is.
Bécs pedig elképesztő mód tetszik. nagyon szeretem azt a nyugalmat, amit legtöbb részén áraszt. ugyan továbbra is bennem motoszkál a skandináv kisördög (nem hiszem, hogy ez valaha elmúlna) viszont akár az 5-6 évvel ezelőtti helyzethez és állapotokhoz képest is sok változott Svédországban, illetve Ausztriában is. mivel szakterületemen viszonylag kevés és szűk lehetőség adódna északon - mindenképp periféria és előbb-utóbb leszakadás a legutóbbi fejlesztésektől és tréningekről - így német nyelvterületen belül érdemes olyan helyet találni, ahol szívesen tölt el időt az ember. nos, Bécs tulajdonképp bármilyen feltételrendszernek eleget tesz. nem magasztalom tovább, de nagyon sokat köszönhetek már most az itt töltött időnek. rendszeres megkapom a kérdést, hogy meddig és milyen módon tervezek még külföldön maradni. ezt pláne az első évben nem volt egyszerű érzelmi túlfűtöttség nélkül megválaszolnom, azóta szerencsére jóval árnyaltabban látok helyzeteket és lehetőségeket. egyáltalán nem tervezem a visszaköltözést, se rövid, se hosszú, se semmilyen ideig. szakmailag és munka szempontból is komoly visszalépés lenne. természetesen anyagilag is, de ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, számomra nem az anyagi szempont a döntő. ha ez számítana első helyen és legfontosabban, már régóta Sanghajban vagy Hongkongban lennék. jómagam már 2007 óta árgus szemekkel figyelem és figyeltem a külföldi lehetőségeket és tulajdonképp sokáig vártam, mire 2012ben elköltöztem. tehát függetlenül az elmúlt tíz évben történt magyar és európai változásoktól, elodázhatatlanul megtörtént volna. abban teljesen biztos vagyok, hogy a 2010 és pláne a 2014 utáni magyar légkörben egyáltalán nem akarok élni, egyszerűen rosszul érzem magam ebben a közegben. azt is fájdalmas látni, mennyi szerencsétlen ember próbál kapaszkodni valami szabályrendszerbe, amiről a legtöbb esetben kiderül: iszonyat átverés. sajnos amíg a magyar választók zöme fejben nem tanul és nem okosabb, ugyanaz a sötétség köszönt vissza még jópárszor - nem saját, de sosem volt ennyire időszerű: magyar seggbe magyar lófaszt!
egyszer találkoztam a mitteleuropäer kifejezéssel jó tizenöt éve és ugyan értettem, de nem pontosan fogtam fel, miért is fontos hangsúlyozni a jelzőt. mára érteni vélem és úgy gondolom, rám is ez a leírás igaz. roppantul szeretem a cseh tájat, a kis sörfőzdéket, az Alpokat és a magashegyi túrázást, bicajozást városban és vidéken egyaránt, valamint hogy Európán belül szinte minden ország kétórás repüléssel elérhető. bár magyarnak születtem, alapvetően európainak tartom magamnak. és nagyon nem nézem jó szemmel, hogy mások akarnak dönteni sorsom felől - nem, nem kérek belőle. magam eldöntöm, mihez kezdek és nem várok más segítségére. nincs is más: tovább a végtelen felé!
zenéléssel meg egy egész érdekes keringőt lejtettünk az elmúlt 3 évben. hamar eltelt az első pár hónap, amikor bőven volt más, sokkal fontosabb dolgom és gondolatom, mintsem zenéléssel törődnöm. utána egy jó fél éves munkám alatt még szabadidőm nagy része is elillant. nem kifogásképp, de új motivációt és irányokat is kellett találjak magamnak, mivel a megszokott és évek óta cipelt dolgaim már nem villanyoztak fel. így cseréltem le komplett cuccaim 3 év alatt és most egy teljesen más eszközparkkal másfelé is igyekszem, mint korábban. valahogy úgy alakult, hogy míg egy volt zenekarom alszik, addig más alvók épp mostanában keltek fel egész más köntösben. ugyan lenne mit fejleszteni még játékomon, de attól tartok, ennél sokkal jobb már nem lesz így ebből kell kihoznom azt, amit még lehetséges. ötletem pedig van ám a hosszú távon űzhető egyéni projektre és bizony itt csak saját magamtól függ, meddig és milyen előre jutok el. annak örülök nagyon, hogy kortól és stílustól függetlenül mindenkinek tetszik, amit művelek. nem utolsósorban nekem is.
Bécs pedig elképesztő mód tetszik. nagyon szeretem azt a nyugalmat, amit legtöbb részén áraszt. ugyan továbbra is bennem motoszkál a skandináv kisördög (nem hiszem, hogy ez valaha elmúlna) viszont akár az 5-6 évvel ezelőtti helyzethez és állapotokhoz képest is sok változott Svédországban, illetve Ausztriában is. mivel szakterületemen viszonylag kevés és szűk lehetőség adódna északon - mindenképp periféria és előbb-utóbb leszakadás a legutóbbi fejlesztésektől és tréningekről - így német nyelvterületen belül érdemes olyan helyet találni, ahol szívesen tölt el időt az ember. nos, Bécs tulajdonképp bármilyen feltételrendszernek eleget tesz. nem magasztalom tovább, de nagyon sokat köszönhetek már most az itt töltött időnek. rendszeres megkapom a kérdést, hogy meddig és milyen módon tervezek még külföldön maradni. ezt pláne az első évben nem volt egyszerű érzelmi túlfűtöttség nélkül megválaszolnom, azóta szerencsére jóval árnyaltabban látok helyzeteket és lehetőségeket. egyáltalán nem tervezem a visszaköltözést, se rövid, se hosszú, se semmilyen ideig. szakmailag és munka szempontból is komoly visszalépés lenne. természetesen anyagilag is, de ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, számomra nem az anyagi szempont a döntő. ha ez számítana első helyen és legfontosabban, már régóta Sanghajban vagy Hongkongban lennék. jómagam már 2007 óta árgus szemekkel figyelem és figyeltem a külföldi lehetőségeket és tulajdonképp sokáig vártam, mire 2012ben elköltöztem. tehát függetlenül az elmúlt tíz évben történt magyar és európai változásoktól, elodázhatatlanul megtörtént volna. abban teljesen biztos vagyok, hogy a 2010 és pláne a 2014 utáni magyar légkörben egyáltalán nem akarok élni, egyszerűen rosszul érzem magam ebben a közegben. azt is fájdalmas látni, mennyi szerencsétlen ember próbál kapaszkodni valami szabályrendszerbe, amiről a legtöbb esetben kiderül: iszonyat átverés. sajnos amíg a magyar választók zöme fejben nem tanul és nem okosabb, ugyanaz a sötétség köszönt vissza még jópárszor - nem saját, de sosem volt ennyire időszerű: magyar seggbe magyar lófaszt!
egyszer találkoztam a mitteleuropäer kifejezéssel jó tizenöt éve és ugyan értettem, de nem pontosan fogtam fel, miért is fontos hangsúlyozni a jelzőt. mára érteni vélem és úgy gondolom, rám is ez a leírás igaz. roppantul szeretem a cseh tájat, a kis sörfőzdéket, az Alpokat és a magashegyi túrázást, bicajozást városban és vidéken egyaránt, valamint hogy Európán belül szinte minden ország kétórás repüléssel elérhető. bár magyarnak születtem, alapvetően európainak tartom magamnak. és nagyon nem nézem jó szemmel, hogy mások akarnak dönteni sorsom felől - nem, nem kérek belőle. magam eldöntöm, mihez kezdek és nem várok más segítségére. nincs is más: tovább a végtelen felé!
Thursday, July 2
vasfüggönyt az agyakba
először is említek három ügyet, amivel sokkal inkább foglalkozni kéne, mint a menekültkérdéssel - már ha a magyar paraszt sáros bakancsát nem háború elől iszkolók arcán óhajtaná tisztára törölni.
1. a magyar letelepedési kötvény
minden hálás magyar adófizető támogatja, offshore cégeken keresztül folyik az üzlet és még eu-s útlevelet is adnak mellé.
költői kérdés: hány bűnöző számára kecsegtető biznisz ez? trivia: orosz tulajdonosa is van az offshore cégeknek
2. met - a legjövedelmezőbb gázüzlet
avagy hogyan használjuk fel a magyar államot svájci privát bankszámláink feltöltésére. eu-s energiapolitikai célkitűzések, orosz energiafüggés megállítása? ugyan, zdrasztvujtye!
3. Paks2 máig nem létező nyilvános hatástanulmányai
kedvenc részem: az új 5ös 6os blokk működése közben nem jut elég hűtővíz a régi 3as 4esre, tehát vagy az új blokkokat használod gazdaságosan, vagy a megmaradt régi kettőt, de mind a négy egyidejű gazdaságos működtetéséhez még egy vízlépcsőre is szükséged van Paks alatt. ennek költségeivel még senki sem számolt, bámulatos előrelátás!
és egy atomerőmű bezárása sem olcsó mulatság.
természetesen szükség van az orosz hitelre hogy legalább még 2 generációt adósítsunk el és drágábban termeljünk áramot, mint mindenki más a szomszédban. szorgos népünk győzni fog!
és ez csak három ügy, amivel foglalkozni lehetne.
se a Questor állami szintű pénzlenyúlását, se a M4 kilométerenkénti 3,8Mrd forintos autópályaépítését - a világ legdrágább autópályája (mindezt sík terepen) - illetve a már ingerküszöböt se átlépő földfelvásárlási és trafikügyeket nem említettem. persze a lista nem áll meg itt - teljes a state capture.
szóval ennyire fontos kérdés a migráció és bevándorlás egy olyan országban, ahol a letelepült bevándorlók aránya a teljes népességhez képest 1,4% - a legalacsonyabb egész Európában. az átlag 4%, Ausztriában ugyanez a mutató 4,1% Svédországban 10,8% Nagy-Britanniában 12%.
tehát egy ennyire "rendkívül fontos ügy"ről van szó.
mit tehetünk itt?
hiszen nincs jobb üzlet, mint rászorult, helyismerettel nem rendelkezőkön gazdagodni, majd leköpni őket.
ez jutott eszembe - nem mind saját
- minden magyar területre került menekülttel beszélni: hová megy, miért, mik a céljai, milyen szakképesítése van, milyen nyelveken beszél? csak feltételezéseink vannak, semmit nem tudunk erről
- ahogy a szerb-osztrák külügyminiszterek egyből kezdeményezték: közös balkáni rendőrségi/határrendészeti fellépést indítani és bevonni a török határrendészeti szerveket is
- támogatni a török területen lévő menekülttáborokat és felmérni az ott tartózkodókat - török területen már 4milliónál többen sátraznak a szír határ mellett
- hosszútávon megoldani a líbiai és a szíriai-iraki konfliktust
- még több eu-befektetést észak-afrikában és a közel-keleten (legyen elég munkahely ott)
mégis, miért szemelte ki akkor ezt a témát magának a Párt?
népszerűségvesztés, jobbik, 2018
pusztán hatalmi érdekből és szavazatmegtartásért.
1. a magyar letelepedési kötvény
minden hálás magyar adófizető támogatja, offshore cégeken keresztül folyik az üzlet és még eu-s útlevelet is adnak mellé.
költői kérdés: hány bűnöző számára kecsegtető biznisz ez? trivia: orosz tulajdonosa is van az offshore cégeknek
2. met - a legjövedelmezőbb gázüzlet
avagy hogyan használjuk fel a magyar államot svájci privát bankszámláink feltöltésére. eu-s energiapolitikai célkitűzések, orosz energiafüggés megállítása? ugyan, zdrasztvujtye!
3. Paks2 máig nem létező nyilvános hatástanulmányai
kedvenc részem: az új 5ös 6os blokk működése közben nem jut elég hűtővíz a régi 3as 4esre, tehát vagy az új blokkokat használod gazdaságosan, vagy a megmaradt régi kettőt, de mind a négy egyidejű gazdaságos működtetéséhez még egy vízlépcsőre is szükséged van Paks alatt. ennek költségeivel még senki sem számolt, bámulatos előrelátás!
és egy atomerőmű bezárása sem olcsó mulatság.
természetesen szükség van az orosz hitelre hogy legalább még 2 generációt adósítsunk el és drágábban termeljünk áramot, mint mindenki más a szomszédban. szorgos népünk győzni fog!
és ez csak három ügy, amivel foglalkozni lehetne.
se a Questor állami szintű pénzlenyúlását, se a M4 kilométerenkénti 3,8Mrd forintos autópályaépítését - a világ legdrágább autópályája (mindezt sík terepen) - illetve a már ingerküszöböt se átlépő földfelvásárlási és trafikügyeket nem említettem. persze a lista nem áll meg itt - teljes a state capture.
szóval ennyire fontos kérdés a migráció és bevándorlás egy olyan országban, ahol a letelepült bevándorlók aránya a teljes népességhez képest 1,4% - a legalacsonyabb egész Európában. az átlag 4%, Ausztriában ugyanez a mutató 4,1% Svédországban 10,8% Nagy-Britanniában 12%.
tehát egy ennyire "rendkívül fontos ügy"ről van szó.
mit tehetünk itt?
hiszen nincs jobb üzlet, mint rászorult, helyismerettel nem rendelkezőkön gazdagodni, majd leköpni őket.
ez jutott eszembe - nem mind saját
- minden magyar területre került menekülttel beszélni: hová megy, miért, mik a céljai, milyen szakképesítése van, milyen nyelveken beszél? csak feltételezéseink vannak, semmit nem tudunk erről
- ahogy a szerb-osztrák külügyminiszterek egyből kezdeményezték: közös balkáni rendőrségi/határrendészeti fellépést indítani és bevonni a török határrendészeti szerveket is
- támogatni a török területen lévő menekülttáborokat és felmérni az ott tartózkodókat - török területen már 4milliónál többen sátraznak a szír határ mellett
- hosszútávon megoldani a líbiai és a szíriai-iraki konfliktust
- még több eu-befektetést észak-afrikában és a közel-keleten (legyen elég munkahely ott)
mégis, miért szemelte ki akkor ezt a témát magának a Párt?
népszerűségvesztés, jobbik, 2018
pusztán hatalmi érdekből és szavazatmegtartásért.
kínai szösszenet
- haladtunk át olyan alagúton busszal, ami még a kínai utastársak baidoo (=kínai google) térképén sem szerepelt még
- a tibeti fennsíktól 100kmre egy utolsó lovastanyán a legutolsó lovászlánynak is Samsung Galaxyja van, a tehetősebbek kortól függetlenül iphone-nal rohangálnak. erősen el voltam maradva digitálisan, pedig Hongkongban direkt vettem egy dual simes feltört készüléket
- a robogók 100ból 99esetben elektromosak, tehát belső égésű motort alig látni már, kész nosztalgia
- minden új lámpaoszlopon ott vannak a napelemek és már eleve ledes lámpákat szerelnek fel
- az autonóm területeken minden táblán és utcán kint szerepel a nemzetiségi nyelv is (tibeti, naxi, stb). még a KFC felirat is
- a még nem is tibeti területen fekvő Shangri-La melletti kolostorban falra tűzve óriás fényképen ott a dalai lama. kissé összetettebbek a tibeti-kínai kapcsolatok, mint azt nyugatról ítéljük
- a 300km/s sebességű vasúthálózatot hidakra építik. kevesebb földmunka, nincs zötykölődés, nem kell telkeket állami kézbe venni
természetesen ezzel párhuzamosan láttunk jópárszor teknőben ruhamosást, edény mosogatást, utcára szaró kissrácot és gyalogosként örülj, ha egyben átérsz egy hatsávos út másik oldalára: ott az erősebb kutya elv érvényesül. mindenhol fent vannak a kamerák, állandó a megfigyelés - neten is, fb-google oldalakra még vpn-el se mindig jutsz el. kurvára figyel a BigBro
Jünnanban tisztára rendszerváltáskori hangulat van, mindenki vállalkozik és beruház, Sanghaj már kiépült és strukturált a 25milliós lakossága ellenére még a levegője is friss (hiszen tengerparti), viszont az igazán király és lélegzetállító hely Hongkong - kb. Barcelona a köbön vagy Stockholm a négyzeten (és ebből személyes európai preferenciám is kiderül)
- a tibeti fennsíktól 100kmre egy utolsó lovastanyán a legutolsó lovászlánynak is Samsung Galaxyja van, a tehetősebbek kortól függetlenül iphone-nal rohangálnak. erősen el voltam maradva digitálisan, pedig Hongkongban direkt vettem egy dual simes feltört készüléket
- a robogók 100ból 99esetben elektromosak, tehát belső égésű motort alig látni már, kész nosztalgia
- minden új lámpaoszlopon ott vannak a napelemek és már eleve ledes lámpákat szerelnek fel
- az autonóm területeken minden táblán és utcán kint szerepel a nemzetiségi nyelv is (tibeti, naxi, stb). még a KFC felirat is
- a még nem is tibeti területen fekvő Shangri-La melletti kolostorban falra tűzve óriás fényképen ott a dalai lama. kissé összetettebbek a tibeti-kínai kapcsolatok, mint azt nyugatról ítéljük
- a 300km/s sebességű vasúthálózatot hidakra építik. kevesebb földmunka, nincs zötykölődés, nem kell telkeket állami kézbe venni
természetesen ezzel párhuzamosan láttunk jópárszor teknőben ruhamosást, edény mosogatást, utcára szaró kissrácot és gyalogosként örülj, ha egyben átérsz egy hatsávos út másik oldalára: ott az erősebb kutya elv érvényesül. mindenhol fent vannak a kamerák, állandó a megfigyelés - neten is, fb-google oldalakra még vpn-el se mindig jutsz el. kurvára figyel a BigBro
Jünnanban tisztára rendszerváltáskori hangulat van, mindenki vállalkozik és beruház, Sanghaj már kiépült és strukturált a 25milliós lakossága ellenére még a levegője is friss (hiszen tengerparti), viszont az igazán király és lélegzetállító hely Hongkong - kb. Barcelona a köbön vagy Stockholm a négyzeten (és ebből személyes európai preferenciám is kiderül)
megérte-e kína?
kaptam ezt az igen jó kérdést.
egyrészt igen, mert ritka és egyszeri lehetőség, hogy kínai útitárssal (volt kollégám felesége) együtt lehetett bejárni Jünnan tartomány nagy részét - ami egyrészt messze nem nemzetközi turistaparadicsom, másrészt nem a fejlett vagy felkapottabb kínai régiók egyike. roppant érdekes volt, viszont egyhamar az is biztos, nem térnék vissza. esetleg 5-10, vagy inkább 15 év múlva - igaz, akkor már sokkal drágább és jóval kiépültebb lesz, valamint nem lesznek nyelvi problémák sem - a fiatalok, 10-15 évesek már jól beszélnek alapszinten angolul, de idősebbek egyáltalán nem - és még Sanghajban sem, pedig az a kirakatváros jelenleg.
hogy Kína utolérné-e Európát vagy az USAt és lehagyná-e? gazdasági mutatók szintjén természetesen semmi akadálya, viszont semmi értelme a hasonlítgatásnak, annyira más módon szerveződik az élet és annyira más az, amit követendőnek vagy példának tartanak. sokkal nagyobb a társadalmi különbség is, tehát a gazdagok európai vagy amerikai nézőpontból is szupergazdagok.
nekem Hongkong tetszett nagyon, oda bármikor visszamennék és vissza is fogok menni, sőt ha az EUban minden bedőlne, akkor Hongkong előlépett b-tervvé. bár szerintem erre soha nem lesz szükség, mégis. Hongkong olyan ideális metszete az európai, kínai és dél-ázsiai jó dolgoknak, hogy már csak ezért is érdemes megnézni. természetesen minden a pénzről szól, de nem olyan hajhász és vad módra, mint az öböl túloldalán fekvő Makaoban.
nagyon el vagyok csúszva fotókkal és videokkal, de remélem, egyszer eljutok a közzétételig.
egyrészt igen, mert ritka és egyszeri lehetőség, hogy kínai útitárssal (volt kollégám felesége) együtt lehetett bejárni Jünnan tartomány nagy részét - ami egyrészt messze nem nemzetközi turistaparadicsom, másrészt nem a fejlett vagy felkapottabb kínai régiók egyike. roppant érdekes volt, viszont egyhamar az is biztos, nem térnék vissza. esetleg 5-10, vagy inkább 15 év múlva - igaz, akkor már sokkal drágább és jóval kiépültebb lesz, valamint nem lesznek nyelvi problémák sem - a fiatalok, 10-15 évesek már jól beszélnek alapszinten angolul, de idősebbek egyáltalán nem - és még Sanghajban sem, pedig az a kirakatváros jelenleg.
hogy Kína utolérné-e Európát vagy az USAt és lehagyná-e? gazdasági mutatók szintjén természetesen semmi akadálya, viszont semmi értelme a hasonlítgatásnak, annyira más módon szerveződik az élet és annyira más az, amit követendőnek vagy példának tartanak. sokkal nagyobb a társadalmi különbség is, tehát a gazdagok európai vagy amerikai nézőpontból is szupergazdagok.
nekem Hongkong tetszett nagyon, oda bármikor visszamennék és vissza is fogok menni, sőt ha az EUban minden bedőlne, akkor Hongkong előlépett b-tervvé. bár szerintem erre soha nem lesz szükség, mégis. Hongkong olyan ideális metszete az európai, kínai és dél-ázsiai jó dolgoknak, hogy már csak ezért is érdemes megnézni. természetesen minden a pénzről szól, de nem olyan hajhász és vad módra, mint az öböl túloldalán fekvő Makaoban.
nagyon el vagyok csúszva fotókkal és videokkal, de remélem, egyszer eljutok a közzétételig.
Subscribe to:
Posts (Atom)