borotvaélen

újabb hétfő este és ismét vonaton ülök Bécs felé. kivételesen nem Dórival, ő már délelőtt utazott és otthon vár. ma is igen kemény munkanapon vagyok túl, tényleg beütött a ménkő, ráadásul pont a pénzügyes blokkban hónapzárás előtt. business as usual. felmondott egy újabb kollégám, ráadásul egy igen tapasztalt pénzügyes srác, akitől hosszú távon tanulni akartam. fenébe, említettem neki, hogy máris hiányzik. iszonyú rég nem írtam ide a blogomra. pedig számtalanszor átfutott a gondolat a fejemben, igyekeztem rá legalább egy félórát szánni - mint látható, sikertelenül. viszont most épp semmi sürgős feladatom nincs, valamint ki is dolgoztam magam, ráadásul akadozik a net is. a hétfő esti vonatozásban nagyon szeretem, hogy alig utazunk rajta. jól is esik most valamennyire összefoglalni az elmúlt jó három évem, hiszen döntően megváltozott számos dolog körülöttem. Dóri elképesztő türelmes velem. néha tényleg csodálom ezért, meg persze utólag utálom magam. azért remélem, nem túl sokszor teszem próbára, akár akaratlanul is megnevettetem. szeret velem lenni és én is nagyon kedvelem a társaságát. szerintem jó hatással van rám. néha nélküle vagyok pár napot és olyankor mindig előbukkan a mizantróp kibírhatatlan énem és kissé gyűlölöm is ezt. bármennyire is szeretném, képtelen vagyok teljesen tisztán, kedvesen és szeretetteljesen élni. odakerült már egy ocsmány fekete folt, egy kelés és már nem lehet lemosni. kivágni sem szeretném, ráadásul biztos nagyon fájna és nincs kedvem magamban jókora késsel nyeszetelni. akkor se, ha ez csak képzavar és nem is folyna vér. kissé nyír a munkám. egyre nehezebben bírom az azonnal készenlétben állást, a mindenkivel nagyon körültekintő és segítőkész hangot (miközben simán elküldenék valakit délre). számos esetben érzem, hogy már kelletlenkedek közben. még az az óriási szerencsém, hogy ezúttal nincs dolgom scrum masterekkel és agile project managementtel. minden évtizednek megvannak a maga varázsszavai és ennek a mostaninak ezek jutottak. nyilván egy kalap szart sem old meg sem teszi jobbá a világot. ugyan instrumentalizál, eszközzé butítva kezel egy alapvetően komoly szellemi erőfeszítést és optimalizációt, logikai fejtörést igényelő tevékenységet; a kecsegtető egyszerűség és eredményesség helyett csak kukába kidobott percek, órák no meg napok telnek el. confusion will be my epitaph. pedig ma is minden sár ellenére is sikerült megoldanom kisebb feladatokat, olyanokat is, amelyeket csak többen toszogattak ide-oda, fel s alá a virtuális szocreál bútorokkal tűzdelt várótérben. K már napokat töltött a hivatalban és sorszámát sosem látta a monitoron. aztán megjelent herr toth és behívta egy kisebb irodába a folyosó végén. felcsillant a fény. rettenetesen sok dolgot sikerült elintéznünk a járvány kitörése és a lezárások kezdete óta. költöztünk, sétáltunk, beszélgettünk, megjelent az egész családom Bécsben huzamosabb időkre, eltűntek a mozik, koncertek, egy időre a kirándulások is. akartam volna többet olvasni, elmélyülni témákban, Dórival többet kimozdulni, segíteni neki az ismerkedés őrülten nehéz és körülményes mocsarában. ehelyett munkahelyet váltottam totál ideges és tarthatatlan napok után; elkészült három hallgatnivaló három társasággal háromféle módszer alapján, továbbra is számos barátom van és a lezárások ellenére igyekszem kapcsolatot tartani mindenkivel. sajnos nem mindig sikerül. pedig a midlife crisist már jobban magaménak érzem a faith no more-tól, mint korábban. de az angel dustról sokkal jobban tetszettek a kifejtős, lemez végi számaik. mint a jizzlober vagy a be aggressive. esetleg a kindergarten. pedig mostanában jobban bírom már az ének nélküli, instrumentális zenét. rohadtul semmi igényem arra, hogy igényes szövegeket, gondolatokat halljak, értékelem ha valaki békén hagy és nem táncol tovább az idegpályámon. másrészt nem vagyok már kíváncsi üzenetekre, ami fontos volt, már eljutott hozzám. szeretnék nyugodt maradni. vérnyomásra szednem kell egy alap gyógyszert. megfigyeltem, hogy évek alatt lassan kezdett felkúszni. pedig pár évvel korábban is többet mozogtam, most erre is rá kell vennem magam. Dóri is segített benne, meg én is erőt vettem magamon és jóval kevesebbet iszom már, mint mondjuk öt éve. ebből a szempontból Ausztria nem ideális terep, legalább annyi, ha nem több az alkoholista, mint Magyarországon. csak ugye jobb minőségű alkoholt tudnak venni így lassabban üt be a májzsugor. iszonyúan sajnálom, hogy nem fotóztam le egyik karácsonyi időszak alatt a sarki kisbolt csokimikulások halma alatt feltornyozott nyolcvan százalékos stroh rum készletét. egy csokibábu, egy stroh rum mellé a fa alá. szinte havonkénti sörakciók más-más bolthálózatokban. viszont óriási szerencsémre engem az ízek érdekelnek és nem hoz lázba a harmadik doboz lager. elszoktam a vörösbortól is, fehéret is nagyon ritkán iszom. szóval marad a sör vagy cider legtöbbször, de akkor is kb. hetente egyszer. a pesti hétvégék után meg inkább tartok pár nap szünet. tönkrement a sokadik borotva-hajvágóm, nyilván félig talibán harcosnak nézek ki arcszőrzetemmel, szóval remek feladat lesz valahogy kézi borotvával nem összevágni arcélem kis kockákra. utálom ezeket a szar páréves tárgyakat, annyira biztos, hogy szétesnek maguktól. a borotvák tengerében meg alig találni olyat, amit normál usb kábellel lehet tölteni, döntő többségük valami soha nem látott adaptert használ, aztán megtörik a vékony kábel persze, ki gondolta volna? utálom ezt az eldobható életet. egy kicsivel több tartalomra van igényem és kevesebb munkára, négy napban kiegyeznék. legyen elég ennyi mára. össze kell állítanom a kosarat, mert hétvégéig meg szeretném kapni az újabb hajvágó eszközt.

preintaler

currently my favourite area for alpine touring in ö. connections are brilliant, varied in natural sights and not overcrowded.

ausgeblubbert

a sad reason why no more bubbletea bars could be found in Wien

rauchfreie restaurants?

probably one of the last countries of the EU where it is still allowed to smoke in certain restaurants: as it seems, these days are numbered.

nyugdíj

a hvg.hu kiváló elemzéseket tesz közzé nyugdíjról, öngondoskodásról és megtakarításokról. roppant ajánlom, nagyon fontos (és egyre fontosabb) téma. ez a cikkük meg különösen idevág.

paripa

már kifizettem és holnap veszem át új bicajom, mely paripa névre hallgat és éjkék vázzal feszít vajszínű abroncsain. sose gondoltam volna, de a bőrnyereg már elsőre roppant kényelmes és kellemes élmény volt, így engedtem a szaki tanácsának. jobb lesz a bicajom, mint én és még szebb is.

zöldségleves gombával és bulgurral

eme recept alapján indultam el, viszont hajdina helyett bulgurt használtam. végeredményben kiváltja a rizst (ehhez másfél-két órával előtte már áztatni kell külön edényben), viszont egy lábosban adagoltam az összetevőket a hagymák-gomba-bulgur-répák-krumpli-minden más sorrendben. víz hozzáadása után legalább fél óráig érdemes főzni közepesnél kicsit gyengébb fokozaton. simán belevágtam két kanál joghurtot tálaláskor a tányérba, laktató és finom is egyszerre.

kosher & halal

kosherland und yenbo - 2 grossartige shops in der leopoldstadt

nordalpenweg

fernwanderweg nr.1 in der ö - durch tirol nach vorarlberg benennt als adlerweh.

die ganze karte der weitwanderwege.

weisser pfeil

in order to receive fita beginner level in archery - called weisser pfeil / white arrow at bc union, my new club - 80 points shall be shot of 15 arrows on a 10m long pitch, which earn 150 points in total. had collected 130 in a midst of heavy rain, with a help of recurved bow and a simple aim. below is my scorecard (x stands for bull's eye)

ballonschiessen

túl az első edzésen és egyből meggyőző eredménnyel: ugyan az első körben nem sértettem lufit, csak szorosan mellé lőttem, a második körben három lövésből három lufit vittem. és nagyon nem akarózik a célkereszttel barátkoznom, csak első irányzéknak használom - onnantól saját érzékre hagyatkozom és lám.
aztán elnyomott a délutáni álom és az átvonuló front - ezeket a napokat bírom a legnehezebben, nagyon megérzem a sűrűsödő légnyomást - és miután már minden elrendezve, simán kicsúszott egy edényke a kezemből és alaposan bevágott a mutatóujjamnál. node pont most akartam elkezdeni billentyűzni (mármint midit rögzíteni). fenébe.

bogenschuss

az úgy volt, hogy már ideérkezésemkor nagyon megkedveltem még pesten az íjászatot (Művész úr lőterme a Szondi utcában pazar és rendkívül barátságosak, a Visegrádin pedig az ószittya bolt mélyén bújik meg egy pazar, magyar íjra szakosodott klub).

nos, osztrák íjászról sosem szólt fáma, legközelebbi rokonként Tell Vilmos lőtt és ő is csak számszeríjjal). viszont némi keresés után a bcunion több szempontból is alkalmasnak tűnik:

- olimpiai íjjal lőnek, nem is láttam compound-ot egyáltalán

- remek a hangulat és főleg osztrákok, főleg nők járnak

- intuitív íjászatot is gyakorolnak páran és ebben segítenek is

mondanom sem kell, ezzel két legyet ütök egy csapásra. egyrészt az íjászat ugyanazt a technikát és hátizommozgást használja, mint a hegedülés, másrészt az intuitív készségfejlesztés meg maga az improvizációs kézség a zenében. azt hiszem, ismét megtaláltam a sportom.

és most ebéd után irány tekerni ismét egy jót!

fahrradsaison

ehéten szerdán nyitottam az éves bicajszezont már munkába menet is - bicajjal jutok leggyorsabban és probléma nélkül munkahelyemre, végig bicikliúton és két parkon át - és péntek lévén munka után kitekertem a donauinsel északi végére. persze mindenki kint van a szamarakkal, hiszen vasárnap már komolyan lehűl az idő és esni fog pár napon át. no igen, a bécsi tavasz hagyományos kellékei az esernyő és a sál.

de holnap is beleférhet még egy iskolakör délután

klettern statt langlauf

az úgy volt, hogy már régóta kacérkodom a sífutással. és örömmel fedeztem fel, hogy bizony a post.sozial kínál is ilyen üdülést (igazi szot-üdültetés ez). és foglaltam is időpontot, január végén arra gondolván, hogy február végén biztos lecsap még a tél. csapott a fenét, tavasz volt már múlt hétvégén is leopoldsbergen.

aztán ma délelőtt csörgött a telefonom bent és a szállásadó hívott, kezét tördelve. ugye jövök? persze, természetesen. nagyon sajnálja, de hóval nem tud szolgálni, még itt, a dachstein és totes gebirge között sem, pedig ha valahol, akkor itt embermagasságú hónak kéne csücsülnie a tauplitz völgyében. nemhogy nem csücsül, meg sem érkezett ez a hó. jövök-e tehát én, a vendég, eme fővárostól távol eső pici falucskába, hívják azt akár bad mitterndorfnak. természetesen, hiszen én szabadsággal készültem ám, nincs kedvem négy fal között ülni, mint azt időm jó részében amúgy is teszem. mit szólnék kedvezményhez az étteremben és essenbon-okhoz? remek ötlet, beszéljük meg holnap, mikor olyan déltájt befutok hozzátok, mit szólsz hozzá, te derék osztrák hegyi paraszt? lenyűgözően hangzik, örülünk hogy jön mégis (hogyne örülnétek, végre bekapcsolja valaki a szaunát e télen) és várjuk szeretettel. szuper.

nos, sífutásnak és bármilyen havas sportnak lőttek. nagy mázlim van az időjárással - hótól függetlenül - mert egész máig esett, most viszont jön 4-5 felhőtlen napsütéses nap, majd megint esőt jósolnak a lassan zöldbe borulásra készülő csodás tauplitz völgyében. természetesen akkor kirándulunk - gondoltam magamban. kirándulni mindenhol szabad, pláne ausztriában, ahol külön üzletág a kirándulás, hegymászás - és a klettersteig.

olyan ritkán és rég használtam utoljára a klettercuccaim. beülő, y-kötél, akasztó, sisak, kesztyűk. és még a túrabotjaim. el ne felejtsem az újdonsült alpenverein kártyám, a gutscheinhefttel együtt. lichtsbildausweis, ami a 7éve nem használt jogosítványom. sozialversicherung kártya, öbb vorteilscard, billacard. tangram készlet, könyvek, jegyzettömb, toll. sajnos térképet vásárolni nem volt időm, de egyrészt biztos lesz a helyszínen, másrészt erre való a bergsteigen.com és az iphone. ott ülnek már a falu környéki klettersteigok térképei pdf-en az eszközön így úgy gondolom, teljesen felkészültem. tauplitzból felvonón a totes gebirge egyik ágára is fel lehet emelkedni (ez alpenverein kártyával olcsóbb) persze van túraútvonal is. valamint 30km-re obertraun és hallstatter see, másik oldalán a kínáig másolt városkával. ahol voltunk már lassan másfél éve Bradákkal és Krisszel, viszont akkor még nem a kletter lehetőségek után néztünk. megnyugtatásul: a seewande-t nem mászom meg, ugyanis 2-3 órás d/e nehézségre egész biztos nem vagyok felkészült, pláne nem egyedül. pedig szuper lenne és talán egyszer nyáron jó csapattal sikerülhet is. most c-nél húztam meg a határvonalat, amúgy is friss az idő én meg kevésbé.

enyhe fintor, hogy a totes gebirgéhez viszem hallgatni a tavalyi ihsahn művet, a das seelenbrechent. remek album és ez a dal egész kitűnő:

österreichischer herzfonds

die auswertung ihres fragebogens hat ergeben, dass ihr risiko derzeit erhöht ist.
anbei finden sie ein informationsblatt zu den risikofaktoren für herz-kreislauferkrankungen
xxx bewegungsmangel
xxx bluthochdruck

faszom, ennek a fele sem tréfa.
még szerencse, hogy nincs tél és egyrészt sétálok minden nap legalább 20 percet (de leginkább többet, pláne hétvégente) valamint most tanulok meg sífutni és utána egyből indul a bicajszezon. picsába, épp tegnap mértem 128/83/52őt, ennél nem tudom, hogy lehetne alacsonyabb.
és még márciusban újra kezdek íjazni, mivel végre nem elérhetetlen helyen és időben biztosít oktatást a bcunion wien.

risikofaktor.

langlauf schnuppertage

tavaly síelni tanultam meg, így idén ideje egy újabb léchez kapcsolódó sportot elsajátítanom: sífutni kezdek el, méghozzá 4napos hegyi üdülés keretében. tisztára olyan szervezéssel, mint a régi SZOT-üdültetés, viszont így elég jutányos áron a hallstatti tó tőszomszédságában rovom majd a köröket - ha eljutok odáig. állítólag a sífutás kőkemény kardio sport és az a helyzet, az elmúlt fél évben nem nagyon sportoltam - vagyis kurvára nem sportoltam semmit. le vagyok eresztve és érzem is magamon, tényleg kezdenem kéne magammal valamit. de ez most eléggé érdekel. és szerencsére jár mellé a szauna is - bár az osztrákok meztelenül szaunáznak én meg hozzá vagyok már szokva a hostel augarten kis, meghitt fakalyibájához. mindjárt le is nézek, már melegszik a kuckó.

baustopp im augarten

nem szokásom aláírásra buzdítani, sőt - ámde ezúttal az Augarten további védelme érdekében indult aláírásgyűjtés, megakadályozni a további parkon belüli építéseket. aki megfordult már a parkban, vagy pusztán környezetvédelmi okokból, netán fák iránt érzett plátói szerelme okán csatlakozna - ezt a petíciót támogassa.
a petíciót kezdeményező Freunde des Augartens csoportban amúgy főbérlőmék is erősen részt vesznek (Monika asszony a szóvivő, ő felelős pl. lépcsőházam kiváló dekorációiért és a csomó karbantartott virágért, növényért is)

köszönöm a park és a körüllakók nevében!

krankenstand

pont hétvége előtt sikerült alaposan és hirtelen megfáznom. pedig rendesen felöltözöm, teát iszom napközben is és nem keveset, gyümölcsök, zöldségek, levesek a napirendemen. mégis egyik napról a másikra hirtelen megállt a sün a torkomban és vörösen lüktetett. remek. ó igen, és a szaunát még nem is említettem.
ausztriában úgy szól a munkatörvény, hogy a munkavállaló betegnek jelentheti magát. előző munkahelyemen 2, mostanin 3 napot tölthetek ekkor otthon, anélkül, hogy orvoshoz kéne mennem (orvosi igazolást kell bemutatnom ennél hosszabb betegszabadság esetén). én valódi sztahanov módjára 2 nap után jelentkeztem: most már bizony dolgoznék is. mert van ám min, noha tényleg lelkileg nem túl egyszerű rávennem magam, hogy vagy száz oldalból álló dinamikus munkafüzetet készítsek végre.

viszont a szauna, az itthon fekvés, majd a vitaminok és a rengeteg tea megtette hatását. már sokkal jobban vagyok - és egyszer sem volt lázam, talán vasárnap délután hőemelkedésem egy kicsi ideig.

badar bastu

a korai októberi lehűlésnek köszönhetően egyből elsején – mellesleg a zene világnapján – esti pihenés gyanánt befészkeltem magam az alagsori szaunába. ugyan 20 percen át szakadt rólam a veríték, de nagyon frissítő és percekig vándoroltak a kis vörös foltok, ahogy a keringés lelassul a zuhany alatt. valamint a fűtést is be kellett kapcsolnom – igaz, csak nagyon takarékon – hiszen jó egy hete már tartósan 10 fok alá esik az éjjeli hőmérséklet.

update: megtaláltam a helyes beállítást, hogy a 70-80fok közti, átlag 75fokos hőmérsékletet tartsam a fakalyibában. sokan szeretnek 80fok felett, vagy akár 90foknál szaunázni - számomra a 75fokos hő az igazi. még nem perzsel, ám erősen izzaszt, valamint még épp nem megterhelő. márpedig az elmúlt jó hét alatt már harmadszor voltam lent, most már félóránál is tovább.

aussicht: regen

kivételesen az időjárás és a yahoo accuweather szolgáltatása egybeesik - valóban, már ömlik víz fentről, lefelé. pici büszkeséggel tölt el, hogy az eső előtt futottam 5km-t az augartenben - eddigi leghosszabb távomat. Gabi tanácsát továbbra is követve lassan kezdek, majd fokozatosan egyre gyorsítok - és bizony remekül bevált e taktika. most pedig irány: mozi!