Tuesday, December 18
wolves, covering
though it did not catch my eye for the first look. yet it has vibe and that kind of attraction. to anywhere and further, with love.
Monday, December 17
café central
probably the most known kaffeehaus in town and still not out of fashion. wonderful inlay and vibrating monarchic mood meets the modern times. as usual for viennese coffee culture, its not just about coffee: a variety of wines, beers and a favourable menu card offers for a proper lunch as well.
what could be better describe how past and future walks hand in hand here, then the old piano in the middle, perfectly sounding the hall and wifi network. glorious.
valószínűleg senkinek sem kell bemutatni ezt a tipikus, talán legismertebb kávézót. amennyire múltidéző ám gyönyörű belseje, annyira mai és friss a hangulat, ami bent fogad. egyszerre ott a versenyzongora a terem közepén és egész gyors wifi. emellett értékelhető hosszúságú az étlap is, valamint italokkal sem fukarkodnak. bármikor jó hely olvasni, netezni, beszélgetni vagy ebédelni is. csodás hely.
what could be better describe how past and future walks hand in hand here, then the old piano in the middle, perfectly sounding the hall and wifi network. glorious.
valószínűleg senkinek sem kell bemutatni ezt a tipikus, talán legismertebb kávézót. amennyire múltidéző ám gyönyörű belseje, annyira mai és friss a hangulat, ami bent fogad. egyszerre ott a versenyzongora a terem közepén és egész gyors wifi. emellett értékelhető hosszúságú az étlap is, valamint italokkal sem fukarkodnak. bármikor jó hely olvasni, netezni, beszélgetni vagy ebédelni is. csodás hely.
über wochenende: kurz gesagt
- elég balszerencse kint ragadni kabátban, rövidnadrágban, -8 fokban az utcán, mivel a ház zárjába kulcsot törtek pár perccel azelőtt
- szerencsére negyed óra után megjelent a tettes férje, kezében bicskával, hogy ő most zárat szerel
- új hang van a metrókon, meg is zavart
- az internetbankom, bár bent voltam péntek reggel a bankfiókomban, gecire nem működik
- kb. 2 nappal később kapcsoltam is, hogy az itteni bankfiókokban utalási szelvényt is feladhatok, tehát nem is kéne feltétlen internetbank
- Kantot használunk szövegértéshez németórán, mivel egyéni növendéknek egyéni tanmenet dukál
- benő kegyetlen, a gennyládák szintén (sőt, ők még inkább)
- kettes kerületem tele van éjjel is nyitva tartó helyekkel. igaz, sittesekkel
- kedvenc britjeim lesajnált host c. lemeze irdatlan durván jól szól, gyönyörű munka
- favágó svédjeim megakoncertre készülnek berlinben jövőre. meg kéne látogatnom Lacit is
- vasárnap délben becsiccsenteni és snapszozni nem épp veszélytelen
- szerencsére van ingyenes, tiszta nyilvános wc a karmelitermarkton
- ingwer stäbchen az év felfedezése
- a hétvége legszebb lezárása egy remek baráti társalgás.
verdämmt toll!
- szerencsére negyed óra után megjelent a tettes férje, kezében bicskával, hogy ő most zárat szerel
- új hang van a metrókon, meg is zavart
- az internetbankom, bár bent voltam péntek reggel a bankfiókomban, gecire nem működik
- kb. 2 nappal később kapcsoltam is, hogy az itteni bankfiókokban utalási szelvényt is feladhatok, tehát nem is kéne feltétlen internetbank
- Kantot használunk szövegértéshez németórán, mivel egyéni növendéknek egyéni tanmenet dukál
- benő kegyetlen, a gennyládák szintén (sőt, ők még inkább)
- kettes kerületem tele van éjjel is nyitva tartó helyekkel. igaz, sittesekkel
- kedvenc britjeim lesajnált host c. lemeze irdatlan durván jól szól, gyönyörű munka
- favágó svédjeim megakoncertre készülnek berlinben jövőre. meg kéne látogatnom Lacit is
- vasárnap délben becsiccsenteni és snapszozni nem épp veszélytelen
- szerencsére van ingyenes, tiszta nyilvános wc a karmelitermarkton
- ingwer stäbchen az év felfedezése
- a hétvége legszebb lezárása egy remek baráti társalgás.
verdämmt toll!
Wednesday, December 12
angel dust
a mai nap jóhíre: az a srác kezd utódomként budapesten, akit segítettem és volt főnöknőmnek is elküldtem önéletrajzát felmondásomkor.
most picit úgy érzem, kisangyalként jó irányba tereltem a világ sodrását. mindenkire tekintettel.
most picit úgy érzem, kisangyalként jó irányba tereltem a világ sodrását. mindenkire tekintettel.
wolves, gathering
én kérek elnézést, megint kőkemény agitprop következik. ezúttal a sosem létező tandíj nyomán, ám messze nem csak arról.
nem húzom sokáig az időt azon polémia felett, hazudott-e a kedves vezető vagy sem, hogy lehet, hogy 2008-ban még népszavazással is megerősíti, tandíjat ugyan soha többet, majd négy éven belül teljes erővel kivonja az állami forrásokat a felsőoktatásból. a válasz ugyanis teljesen egyértelmű: persze, hogy hazudott. sőt, még saját anyját is eladta volna egy 2009es kormányalakításért. de hát a magyar választók döntő részének ez az ember és az általa képviselt „stílus“ – ez kvázi értelmetlen, mert ekkora ripacs parasztot legközelebb Venezuelában visel a Föld (noha earth without art is just 'eh').
a fő probléma azonban nem a tandíj léte vagy hiánya. nem is a diákhitel 2-é, vagy hogy épp melyik hallgatói szervezet csatolható a fidelitashoz és melyik fogja össze a közösséget.
a fő probléma a társadalmi mobilitás ellen nyitott össztűz a kormány és a mögöttük álló üzleti körök, társadalmi körök – hovatovább: polgári körök – részéről. ne legyen kétsége senkinek sem: ez már messze nem az oktatásról szól. hadd hozzam fel példának a választói regisztráció kötelezettségét. mind-mind egy irányba vezet: minél több embert kiszorítani a döntésekből és egy elég szűk hatalmi – politikai és gazdasági – elit részére biztosítani a hatalom tulajdonlását és gyakorlását hosszú távon.
mellékesen említem: a Parlament előtti teret a mostani kormányzat az 1944es állapotoknak megfelelően akarja visszaállítani. és ezen döntések által nem csak a Kossuth tér kerül vissza az időben, hanem a teljes magyar társadalom is. ez pedig hazaárulás. sőt, nemzetárulás. ráadásul tudatosan, szánt szándékkal.
a magam részéről egyre kevésbé tudom eldönteni, mi a helyes álláspont részemről. beleszólni minden egyes alkalommal, sosem beleszólni, csak akkor ha indokolt – fogalmam sincs. nem célom siránkozni, kívülről utat szabni, észt osztani. csak egyszerűen nagyon fáj ami ott történik és ennek az elkeseredésemnek adok hangot.
mert mondhatom persze, hogy aki bújt, aki nem, jöjjön ki még, aki tud. de ezzel számos olyan barátom hátára helyezek még nagyobb súlyt és terhet, akik már eddig is óriási erőfeszítéseket tettek, ráadásul családjukkal együtt. őket nem lehet és nem is szabad meg- és kiszakítani. sőt, csak bennük lehet bízni, hogy lehet ez még másképp és fordulhat még más irányba a jövő.
csak sajnos ez borzasztó menetelés lesz. és nem is egy, vagy pár generáción át tartó. ezalatt a pár év alatt tényleg akkora sebet kap az egész magyar közösség, amiből nem látszik a kiút. a legoptimistább forgatókönyv, ami fejemben jár, az pont a kormányzat által lesajnált örmény példa: vannak örmény közösségek szerte a világban és egy hányattatott, elzárt ország valahol az isten háta mögött. érthetetlen nyelvet beszélnek, érthetetlen problémáikra érthetetlen válaszokat adnak. és még tényleg ez a legjobbnak tűnő végkifejlet.
mert ha netán 2014ben nem az Egységes Párt győz és nem is a Nemzeti Párt, akkor is túl sok megoldandó feladat és visszafordítandó folyamat áll előttük. egyszerűen túl sok. és a polip csápjai túl erősek és számosan vannak. mi több, a már most megteremtett felsőbbrendű überkaszt érdekeiket védik.
az az előnyöm mindenképp megmarad, hogy kívülről ott szarhatok az arcukba, ahol nem szégyellem. meglátom HomlokPétert például a Schwedenplatzon és elhajtom, mint kéregetőt vissza az Ostblockba. netán Irgalmas PlagiZsoltár lép ki ájtatosan a Stephansdomból és arcába dúdolom valamelyik Mayhem riffet.
de a fent említett veszélyre akkor sem tudok ellenszert. tehetetlennek érzem magam.
nem húzom sokáig az időt azon polémia felett, hazudott-e a kedves vezető vagy sem, hogy lehet, hogy 2008-ban még népszavazással is megerősíti, tandíjat ugyan soha többet, majd négy éven belül teljes erővel kivonja az állami forrásokat a felsőoktatásból. a válasz ugyanis teljesen egyértelmű: persze, hogy hazudott. sőt, még saját anyját is eladta volna egy 2009es kormányalakításért. de hát a magyar választók döntő részének ez az ember és az általa képviselt „stílus“ – ez kvázi értelmetlen, mert ekkora ripacs parasztot legközelebb Venezuelában visel a Föld (noha earth without art is just 'eh').
a fő probléma azonban nem a tandíj léte vagy hiánya. nem is a diákhitel 2-é, vagy hogy épp melyik hallgatói szervezet csatolható a fidelitashoz és melyik fogja össze a közösséget.
a fő probléma a társadalmi mobilitás ellen nyitott össztűz a kormány és a mögöttük álló üzleti körök, társadalmi körök – hovatovább: polgári körök – részéről. ne legyen kétsége senkinek sem: ez már messze nem az oktatásról szól. hadd hozzam fel példának a választói regisztráció kötelezettségét. mind-mind egy irányba vezet: minél több embert kiszorítani a döntésekből és egy elég szűk hatalmi – politikai és gazdasági – elit részére biztosítani a hatalom tulajdonlását és gyakorlását hosszú távon.
mellékesen említem: a Parlament előtti teret a mostani kormányzat az 1944es állapotoknak megfelelően akarja visszaállítani. és ezen döntések által nem csak a Kossuth tér kerül vissza az időben, hanem a teljes magyar társadalom is. ez pedig hazaárulás. sőt, nemzetárulás. ráadásul tudatosan, szánt szándékkal.
a magam részéről egyre kevésbé tudom eldönteni, mi a helyes álláspont részemről. beleszólni minden egyes alkalommal, sosem beleszólni, csak akkor ha indokolt – fogalmam sincs. nem célom siránkozni, kívülről utat szabni, észt osztani. csak egyszerűen nagyon fáj ami ott történik és ennek az elkeseredésemnek adok hangot.
mert mondhatom persze, hogy aki bújt, aki nem, jöjjön ki még, aki tud. de ezzel számos olyan barátom hátára helyezek még nagyobb súlyt és terhet, akik már eddig is óriási erőfeszítéseket tettek, ráadásul családjukkal együtt. őket nem lehet és nem is szabad meg- és kiszakítani. sőt, csak bennük lehet bízni, hogy lehet ez még másképp és fordulhat még más irányba a jövő.
csak sajnos ez borzasztó menetelés lesz. és nem is egy, vagy pár generáción át tartó. ezalatt a pár év alatt tényleg akkora sebet kap az egész magyar közösség, amiből nem látszik a kiút. a legoptimistább forgatókönyv, ami fejemben jár, az pont a kormányzat által lesajnált örmény példa: vannak örmény közösségek szerte a világban és egy hányattatott, elzárt ország valahol az isten háta mögött. érthetetlen nyelvet beszélnek, érthetetlen problémáikra érthetetlen válaszokat adnak. és még tényleg ez a legjobbnak tűnő végkifejlet.
mert ha netán 2014ben nem az Egységes Párt győz és nem is a Nemzeti Párt, akkor is túl sok megoldandó feladat és visszafordítandó folyamat áll előttük. egyszerűen túl sok. és a polip csápjai túl erősek és számosan vannak. mi több, a már most megteremtett felsőbbrendű überkaszt érdekeiket védik.
az az előnyöm mindenképp megmarad, hogy kívülről ott szarhatok az arcukba, ahol nem szégyellem. meglátom HomlokPétert például a Schwedenplatzon és elhajtom, mint kéregetőt vissza az Ostblockba. netán Irgalmas PlagiZsoltár lép ki ájtatosan a Stephansdomból és arcába dúdolom valamelyik Mayhem riffet.
de a fent említett veszélyre akkor sem tudok ellenszert. tehetetlennek érzem magam.
Tuesday, December 11
internetbank gesperrt
a jó kurva életbe, de tényleg. ezzel a fránya internetbankkal már harmadszor szívom meg, pedig most is jó kódot adtam neki. kurva életbe, tényleg ez az egyetlen bosszantó elem a bécsi életemben és bármit cisnálok, mindig jól megkapom pont akkor, amikor kellemetlen. picsába már, de tényleg.
mondjuk annyi öröm az ürömben, hogy a thomann.de eleve rossz országba akarta volna szállítani a rendelésem. nem baj, előbb-utóbb megérkeznek bécsbe a húrok Dávid tokjával együtt.
mondjuk annyi öröm az ürömben, hogy a thomann.de eleve rossz országba akarta volna szállítani a rendelésem. nem baj, előbb-utóbb megérkeznek bécsbe a húrok Dávid tokjával együtt.
Subscribe to:
Posts (Atom)