nagyon egyszerű eljutni idáig a központból: a kanális mentén bármely parton észak felé kell tekerni. Spittelau után van egy kis kanyarodás mindkét parton, ám a Nordbrücke kereszteződéseinél a Duna bal partján fut össze mindkét fő bicikliút és irány észak.
az út első pár kilométere egy az egyben Római part, csak minden tiszta és rendezett. ugyanúgy van pár kisebb söröző, csónakház, nyaraló - ellenben a táj inkább Dunakanyart idéz, a bicikliút felett haladó autópálya pedig a 21. századot.
majd 4 km után már Kritzendorf következik, nem annyira eseménydús ez a szakasz, ellenben a Dunában és a hegyekben lehet gyönyörködni egy keveset. közben a folyó is kanyarodik már, a klosterneuburgi hegy északi oldalán hasítok tovább Höflein felé, kb. 2-2,5km alatt. Höflein an der Donau tipikus üdülőtelep, itt található az első kimondott hekkes, wurst, söröző és óriási játszótér a folyóparton.
achtung, achtung!
ha ezt hallod, biztos lehetsz benne hogy nem véletlenül kiáltják feléd. nem is akárki: országútis közelít hátulról olyan 40-45ös tempóval, esetenként 50et is mennek csapatban. különösebben nem erőlködöm sosem, ha bírom, simán tartom a 25-28 körüli sebességet, viszont még így is meglepett, milyen elánnal vágnak el mellettem. az osztrák országútisokat különösebben nem érdekli terepakadály, forgalmi helyzet: ő jön és másnak el kell engedni őt, hiszen mégsem fékezhet, ő siet vagy edz. bocs.
ennek köszönhetően volt egy forróbb helyzet visszafelé: épp előztem egy lassabb párost, közben hallom a vezényszót: achtung, achtung és már tudtam, hogy baj van, mert hárman épp elfértünk az úton. jobbra a folyó, balra a gátfal, vagyis nincs hely semerre. nos, a srác vágott magának köztem és a fal között - de lassítani, ugyan. egyáltalán nem fékezett.
szóval kresz szerint kell itt közlekedni bicikliúton is. jobbra tarts, nincs párhuzamos közlekedés, figyelj hátra, mielőtt előzni kezdesz (mert beér az országútis és az előbbi helyzethez hasonló átvágás következik).
ha már zorkó országútis kalandról volt szó, álljon itt egy nőcis is: nincs rosszabb az elszánt, ámde edzésben nem lévő hisztis nőnél. persze országútis a pár, épp Höflein mellett a parton lassan haladva fújom az orrom, vagy 2 méter széles az út. persze beszól, hogy rechts fahren, achtung és még hátra is néz morcosan nyomatékosítani az elmondottakat. szőke, persze. biztos rosszul kelt reggel. nem telt bele tíz perc, sima tempómmal már bőven mögöttük voltam ismét. csaj szenved, egyfolytában dölöngél mindkét irányba tekerés közben, vádlijaival ütögeti a kelletténél nagyobb és magasabbra helyezett nyeregtáskát. pacák előtte folyamatosan fordul hátra, itt bizony családi hiszti folyik, másokon feszültség levezetéssel. szimpatikus jellemvonás, olyan szőkenős. mondanom sem kell, a kisasszony masszívan az út közepén haladt, így szó nélkül sepertem el mellette kellemes tempóváltással és lehagytam mint a szart. nem is értek utol, pedig később visszafordultam én is idő előtt (lásd lejjebb). majd gondolkodhat, kinek kell még beszólni, rechts fahren achtung bitte. megakurvaanyád, kisszívem.
jó 6 km parton tekerés közben már feltűnik a greifenstein-i vízerőmű hatalmas gátja - ez a google mapsről hiányzik, gondolom stratégiailag fontos tárgynak minősül - és ekkor feltűntek a mélykék zivatarfelhők a távolban. közben a kezdeti északi irányról nyugatra fordult az út, így más szélcsatornába is kerültem. erős szembeszéllel jelezték a fellegek, hogy itt bizony vihar lesz. kifordultak a fák levelei, a nád a földön, félreérthetetlen jelek. pár országútis szemből óriási tempóval érkezett, gondoltam, eső elől sietnek. nem baj, időközben beértem Greifenstein üdülőtelepére, ugyanolyan, mint Höfleiné.
tovább tartottam nyugat felé, immár a gáton. találkoztam egy jó méteres vízisiklóval, amint épp a folyóból igyekezett kifelé, keresztbe a bicajúton. ő gyors volt, én és a lumix kevésbé, vagyis nem tudtam lefotózni :( viszont jó kilométer után a lassan szemerkélő esőben megvillant a zivatar: dézsából ömlött a felhőkből a folyóba a víz, hatalmas vízesésként - bár jó messzire. fele sem tréfa, innentől kezdve egyszerű volt a képlet: hamarabb érjek haza, mint a zivatar. mégsem értem el Tulln an der Donaut, ahogy terveztem, sebaj - még jó 8-9 kilométer lett volna hátra. majd napfényes időben. szerencsére az eddigi szembeszél hátszél lett, fel tudtam váltani rendes gyors tempóra és bár sajgott már a fenekem, tényleg erősen belehúztam. egész jó tempóval haladhattam, mert országútis már nem előzött meg sokszor, kb együtt haladtunk. persze volt grafithuszár, azért a milliós specialized és giant vázakkal nem tudok és nem is akarok versenyezni, az más műfaj.
a gát nagy élmény, érezni is a csapódó hullámokat, egész széles út vezet át - estére lezárják. az északi part sokkal eseménytelenebb, mindössze Korneuburg dunaparti része töri meg az utat. nem meglepő, hogy több országútis csoport ezen a részen gyakorol, szinte állandó a surrogó racsnik keltette zaj. egész hirtelen kanyarodik át egy kishídon a már Donauinselre - itt feltűnik ismét a klosterneuburgi hegy és a távolban lehet látni az ENSZ épületeket a Bruno Kreisky téren. innentől kezdve a Donauinsel egyfajta séta és edzőbicajozás, remek terep, tegnap este is kijöttem egy jókora körre. csendes, nem zavarsz senkit, lehet haladni jó tempóval, van pár sütöde és söröző, tűzrakóhelyek - egyszóval tökéletes szabadidő eltöltésére.
remek ötlet volt bicajt hozni bécsbe, nem is kérdés.
No comments:
Post a Comment