nos, amíg én herfordban görnyedtem egy szobában, meredtem a képernyőre, néha eszembe jutott, hány kínos helyzetből mentett meg az ipod, hű társam... - addig őkelme szünidőre távozott. eljutott Berlinbe, onnan London Stansteadre, majd visszahúzta a szíve Hannoverbe. odacsücsült a talált tárgyak osztályára. és megvárt.
és akkor már csakazértis, kipróbáltam itthon az iCloud eszközkeresőjét. ahogy gondoltam, pont úgy működött: egyből szirénázott, megjelent az üzenetem, rászabadította a kódszámot. és megállt, ott helyben csak a kódszám ismeretében lehetett felnyitni. zseniális! :)
ifjonc holland kollégáimnak meséltem e részt: 'nana, az privacy, hát őt ugyan ne kövesse senki, ezt a funkciót nem használom sosem! hallatlan, az emberi jogok vége!' - megértem. én ugyanakkor a keleti ugarról származom, ahol ezeket a jogokat, bár ismerik, de magasról tesznek rá. és bizony én meg kellően feledékeny vagyok tehát milyen jól jön, hogy megkapom az emailt az eszköz pontos helyzetének térképével. mert ilyet is tud a felhő.
egy szó mint száz: kereshettek skype-on!
No comments:
Post a Comment