god is dead

“a szúnyog a legfőbb érvem az ateizmus mellett. egy jóindulatú és mindenható isten ilyet nem teremt. egész egyszerűen nem teremt”

roppant találónak tartom Umberto Eco véleményét a keresztény emberek lelkiállapotáról: sokkal könnyebb maguktól eltolni a lelki felelősséget és lelkiismereti problémákat (és azok megoldását), mivel van másra hivatkozniuk, van mástól segítséget kérniük és ezt a könnyebbséget bizony ki is használják. pedig a lelki problémákkal és bajokkal szembe kell nézni és e téren bizony minden segítség ellenére az egyénnek óriási és megkerülhetetlen szerepe van. sajnos a kereszténység olyan vallás és hitrendszer, ahol ezt a lelki feladatot az egyházi szervezet magára vállalja és ezzel könnyíteni kíván a hívők terhein. márpedig így megszűnik az egyéni felelősség - ami nélkül nem lesz megoldás -, másrészt egy addig nem létező, bizalmi függés keletkezik (ami persze az egyháznak előnyös, ámde a híveknek korántsem biztos).
ugyan beleestem már az általánosítás csapdájába, ám az keserít el igazán, hogy a fentebb leírtak alól csak nagyon nagyon kevés kivételt ismerek. jelentős többségük totális zavarban szenved az abszolút skála hipnózisa alatt. ugyanis mindent el kell helyezniük az abszolút jó és abszolút rossz között, legyen az ember, ismerős, cselekedet, történés, épület, természeti jelenség, állat, növény, vagy akár kockásfüzet és vonalzó. márpedig a világról sok mindent lehet mondani, de hogy kiszámítható és egyszínű lenne, azt semmiképp sem. haladunk az entrópia felé.
szimbólumrendszerének összetettsége viszont tanulságos, pláne a terjeszkedés során átvételre, beillesztésre került elemek előbbi elutasítása, majd kánonba illesztés utáni terjesztése (pl: Thor és Jormungard harcából hogyan lett sárkányölő Szent György, Yuleből Jul, matriarcha termékenység-istennőből szűznemzett Mária, további példákat pedig Az Aranyágban zsákszám találhat az olvasó). kultúrtörténetileg és társadalmilag viszont rendkívül fontos szerepet játszott a közös hit az európai kontinensen a hasonló, kis mértékben eltérő gazdasági-társadalmi fejlődéshez. ezt a szerepét nem szabad és nem is lehet vitatni, nagyon is fontos különbséget jelentett ez a táptalaj az európai gondolkodás alakulásában.

én nagyon örülök annak, hogy végül sosem lettem keresztény. megmenekültem egy teljesen felesleges kanyartól az életben, nincs kőbe vésve egyetlen gondolatom, ugyan látok irányokat és mozgásokat, de csak saját magamat tartom felelősnek ezek alakításáért és így másra sem hárítok felelősséget és terhet. hiszek az emberben, mert adott a képessége a változtatásra és változásra. semmi sem elrendeltetett, nincs megadatott, nincs létrehozott, nincs passzivitás, viszont csak relativitás van. ezt felismerni még idejekorán érdemes, mert később igen fájdalmas lesz beismerni és utólag átértékelni a történteket.

ugyanakkor feleslegesen szenvedni keresztény erénynek számít, így nem csodálkozom a felesleges erőfeszítéseiken. pláne egy olyan kőkatolikus országban, mint ausztria - ahol az utóbbi 10 évben 40%-al csökkent a katolikus hívők száma, elsősorban a pedofil botrányok, valamint a tisztázatlan és elszámolhatatlan pénzügyek kapcsán.

az is roppant mulatságos - és erősen elgondolkoztató - hogy nem keresztény létemre jobban figyelek a tízparancsolatra, mint a vágott elméjű díszkeresztények. meg sem lepődöm rajtuk - leginkább sajnálom őket.

breaking news - ohó, ezek szerint van remény! mármint a józan gondolkodásra, mert a mennybe jutás ezek szerint mégis mindenki számára lehetséges