már pár hete nyűglődtem vasalással, ugyanis a huzat önálló életre kelt minden ing alatt. számos házimunkát kedvelek - mosogatást különösen - de a vasalással máig ki lehet kergetni a világból. persze elvégzem, de megszeretni sose fogom. node ha már vasalni se lehet önfeledten (mikor lehetett egyáltalán?!?) akkor azért illik megoldást találni. így számos hétnyi túlórázás (és sikeres megoldás valamint sap jogosultsági kisokos hirtelen elsajátítása) után ma fél 5kor felálltam és 10 perc tekerés után már vásároltam is a koncertjegyeket az arenaban, ami egyik kedvenc koncerthelyszínem tele jobbnál jobb zenekarokkal - pl. paradiselost-ot már kétszer is láttam itt - és egyből utána a szomszédos obi áruházba ugrottam be. a már fent említett vasalóhuzat mellett villanykörtéket, sőt damilt (itt: nylonfaden) is találtam. valamint tusche-t is, aquarell jegyzetfüzettel. akkor éreztem igazán jó irányban magam, mikor a hodálynyi boltból kilépve az esőfoltokon át sütött a verőfény és kis felfedező- és kerülőút után tekertem haza a friss esti levegőben a prater hauptallee-n.
kiváló érzés bécsben élni, komolyan.
No comments:
Post a Comment