brutto inlandsprodukt

azaz gdp. ugyan nem csak ez a mérőszám létezik egy ország vagy egy közösség gazdagságának és jólétének, vagy boldogságának meghatározásához, de közgazdasági szemszögből továbbra is megkerülhetetlen. márpedig az alábbi grafikon a gdp arányában mutatja a magyar költségvetés alakulását.

akkor nézzük tételenként:
- oktatás: hozzávetőleg ötödével csökken az oktatásra adott összeg. a 21.században, ahol állítólag a tudás és a kreativitás számít - pl: Dél-Korea, Finnország, Észtország - a pallérozásra fordított pénz és energia csökken. óriási versenyhátrányt okoz ez hosszútávon, a szakmunkás és összeszerelésre állított gazdasági modell eleve bukásra van ítélve. nagyon remélem, maguk a fiatalok is látják, hogy itt az ő esélyeikkel és életpályájukkal packáznak a kommunizmusnak csúfolt, államszocialista rendszerben felnőtt vén faszok (akik fiatalnak, demokratának, kereszténynek, sőt nemzetinek hazudják magukat).
- egészségügy: vizitdíj ugye lófasz, átláthatóság és borítékban fizetett egészség szintén. ugyan a magyar egészségügyi rendszer eddig sem működött költségtakarékosan és preventív jelleggel (az ország területének felére már nem érnek ki a mentők 15 perc alatt) de így is megvonásban részesül. a magyar férfiak várható élettartama 62 év, ez még az oroszokénál is alacsonyabb, az európai átlag pedig már látótávolságban sincs. ha már az oktatási irányelv a termelékenységet és foglalkoztatást célozza meg állítólag - korántsem a kiszolgáltatott munkásosztály felhizlalását - akkor észre kéne venni, hogy más országokban 10-15 évvel tovább képes érdemi munkavégzésre egy humanoid.
- államadósság: még a rezsidémonok támadása előtt az államadóssággal harcolt minden magyar, évekig. többek között saját nyugdíjának feláldozásával - tényleg, látott már valaki a magyar nyugdíjrendszerben egyéni számlát? pedig 2011 tavasza óta működik a rendszer, legalábbis egy párhuzamos valóságban - mégis, az államadósság 2010 óta a gdp arányában csak nőtt (most, 2014 végén kb. 86%). ilyenkor azt várná a gyanútlan szemlélő, hogy akkor több pénzt fordítunk az államadósság visszaszorítására. kurvára nem, valami oknál fogva kevesebb összeg is elegendő állítólag.
- az állam működése: ugyan mo. a többi három visegrádinak csúfolt országhoz képest negyedével drágábban működik és nyújt azokénál szerényebb színvonalú szolgáltatásokat, mégis egyre többe kerül adófizetői számára. nagyon nem érthető, mi indokolja a sejtszerű szaporodással növekvő költségeket és az állampárthoz közeli cégek térnyerését bármilyen pályázaton.
- funkcióba nem sorolt tételek: stadionok? térkövek? anyám fasza? mégis mi a fenéért nem lehet besorolni ezeket a tételeket a többi közé és egyáltalán, milyen tételek tartoznak ide?
- jóléti kiadások/egyéb: fogalmam sincs, ide mi tartozhat. netán az állami tankönyvek?

szóval óriási a baj e grafikon, e számok alapján is. itt nem hogy jövőkép nem rajzolódik, ám leginkább a reménytelenség és előrelátható kudarc nyer teret. csak az adhat reményt, hogy a '90 után születettek számára már a magukat fiatalnak és demokratáknak csúfolók sem különbek az egymást arcul csókoló kommunista pártfunkcionáriusoknál. hiszen tulajdonképp ők azok, egy cseppet sem változtak. sem gondolkodásban, sem világlátásban, sem korlátoltságban, sem kinézetben. ideje lemosni őket a lefolyóba, srácok - ne álljatok meg az internetadónál!