ez a bejegyzés leginkább jótanács: nemzetközi vonatjegyet a Keletiben egész biztos, hogy utolsó nap nem érdemes venni. csurig tele, így augusztus elején - várakozók száma: 85 - szóval a megoldás, amiért nem kell már ezressel megkenni a biztonsági őrt: irány be a másik oldalon található üzleti váróba. nem volt bonyolult eljátszanom az idióta turistát, úgy is festettem, úgy is éreztem magam.
ugyanis megint egy égető bizonyíték: nemhogy közeledik, de távolodik az átlátható rendszerektől az ország. mégis, mennyibe kerülhet 2012ben jegyeladó terminálokat helyezni a placcra? szinte hihetetlen, hogy ami a Pratersternnél adottság nonstop, az a Keletiben még csak elgondolás szintjén sem látszik. az a 300km különbség már legalább 50 év technikai és 150-200 év eszmei különbséget jelent. már ha valaha túl lehetne ezen lépni: de ugye most is csak nő ez a távolság.
és hát ezért éreztem magam idióta turistának ott, a tágas üzleti váróban. ahol fél perc alatt, légkondicionált teremben elkészült ugyanaz a jegy, amiért a pályaudvar másik oldalán zsúfolt, kis helyen 100an várnak levegő híján arra, hogy jegyet kapjanak jórészt olyan, egyébként segítőkész, sajnálatra méltó túlórázó pénztárosoktól, akik az alap TIT-angolt törik. és ugye a MÁV az, ahová számolatlanul és ellenőrizetlenül ömlenek a milliárdok már legalább 20 éve. tényleg fel kéne számolni ezt az egész szemétdombot, a használható párszáz kilométernyi vonalat pedig kezelje az öbb.
mellékvágány: ausztriában is komoly gond a kábellopás. viszont itt a rézkábeleket sorra a jóval értéktelenebb alumíniumra cserélik és be is kamerázzák a lopások gyakorisága miatt fertőzött területeket.
No comments:
Post a Comment