magyarként nem magyarországon élni egyáltalán nem jelenti, hogy elszakadsz a magyar valóságtól. bár szívesen tépném a szálak jó részét, míg másokat erősítenék - tény, hogy ezek a szálak léteznek és működnek.
előfordul, hogy jiddis család utazik a gépen. náluk az összetartás igen fontos, amit egy fapados gépen nem éppen vesznek figyelembe. most is ez történt, a családfőnek nem jutott hely a gyerkőcök és a mama mellett. sőt, mint kiderült, a gépen sem - mint minden tisztességes munkajáraton, így a csütörtöki esti gépeken is telt ház, teljes foglalás történt. mindig van pár utolsó pillanatban kiadó jegy ugyan, de ezúttal tényleg minden ülés elkelt. ennek megfelelően az apa fel sem fért a gépre, csak a 2 órával későbbivel tudott átjönni bécsbe.
még épp az elején tartott ez a diskurzus boarding előtt, a pultnál. már sorba rendeződött a tömeg, várta az eresztést. természetesen előttem meglett, jól fésült, trendi irodai szemüveges magyar csóka állt aktatáskával, mellette jó kollégája, a felkészült bajszos, ősz böffen tóbiás. gondolom, már sejted, mi volt az első mondat, ami elhagyta az európai közegben mozgó bátor magyar vitézek száját: na, nézd meg, megint kik miatt áll a sor. megint velük van a baj.
van az a pont, amikor csak svédül vagy németül értek.
nagyon, nagyon zavar az a látható és tapintható idegengyűlölet és ismeretlentől való rettegés, ami megjelenik a legtöbb magyar földről érkező magyar arcán. tényleg furcsa lehet szembesülni a ténnyel, hogy ez a mai európa már nem keresztény (ui: mo. sem az), nem kirekesztő hanem befogadó, valamint nem a személyes kapcsolatok számítanak elsősorban, hanem a tudás. nem véletlen, hogy már szlovák kollégáim is hitetlenkedve és fejcsóválva hallgatják a magyar híreket: már számukra is elképzelhetetlen, ami a pannon földeken dívik napjainkban.
No comments:
Post a Comment