nem akarom hosszan taglalni mostani munkám fordulatos és csavaros életét, nehézségeit - ebből pont van elég ;) viszont olyan helyzetekbe is belecsöppenek akarva, akaratlanul ami óriási élmény és nem tudom, hogyan másképp érhetnék el ide. talán kőkemény kulturális antropológusként - ám az az igazság, ez sose érdekelt (legfeljebb műkedvelő laikusként
node sokkal egyszerűbb a történet: pont finn cégnek dolgozunk most, így megjelentek a finn userek is. tegnap este csak arra lettem figyelmes pár perc után, hogy a teremben egyedül maradtam a 4 finn nővel - és az addig hullacsendes lányok hirtelen pergő sebességgel kezdtek beszélgetni, kacarászni (echte suomi, persze). tisztára, mint a fonóban, csak most nem rokka, hanem laptopjuk felé hajolnak. mintha nem is németországban ülnénk egy ipari épületben, hanem a finn tóhátság eldugott tavánál egy fenyves közepén.
erről pedig ez jutott eszembe:
No comments:
Post a Comment