grillnacht

az úgy volt, hogy főnököm meghívott mindannyiunkat csapat-összerántó grillpartira. különösebb tervezés nélkül zajlott az esemény, mégis csont nélkül utolsó pillanatban elértük a szükséges vonatot, automatán fél perc alatt kész voltak a jegyek, mindenfajta külön beállítással (öbb, 21.század). srácok barátnői időben befutottak, hopsz, ott is vagyunk a csendes WienerWald egyik szőlős szögletében. remek családi ház, mint kiderült, a homlokzat még XVII.századi, ám a háttér annál kevésbé, az nagyon is 21. jobban belegondolva ennek a felével is bőségesen megelégednék.
eleve érdekes a társulatunk, hiszen van 2 osztrák srác, 1 szerb, 1 szlovák és én. így elég eklektikus volt minden egyes téma körüljárása, volt, hogy csak osztrákok beszéltek, volt, amikor kevésbé. persze a helyi bort meg kellett kóstolnom és bizony, egyáltalán nem rossz, igencsak vállalható. azt pedig tényleg nem vártam, hogy egyik osztrák kollégám élből rákérdez, hogy érzem magam pár hónap után egy számomra eddig idegen nyelvi közegben - bevallom, nekem egyre szimpatikusabbak az osztrák kollégáim. lehet, hogy nem borulnak a nyakamba - nem is várom el - ám ilyenkor mindig kiderül: képesek más bőrébe bújva gondolkozni. ami óriási előny. és teljesen meghatódtam, amikor hazáig szállítottak autóval, noha direkt említettem: nekem megfelel a friedensbrücke is. nagyon rendesek velem, ez az igazság.

tanulságos

ritkán derül fény még időben egyértelmű lépésekre az orbáni magyarországon, sokkal inkább a kapkodás és hirtelen mozdulatok kuszasága jellemzi a narancslovagok második országlását. nagyon tanulságos a mai nyilatkozat, gondolom, a közönség miatt nem volt lehetőség mellébeszélésre. viszont a hanyatlás nyomait itt, picivel nyugatabbra nem látom, ellenben picivel keletebbre annál inkább. még ha csak gazdasági mélyrepülésről lenne szó, viszont már sokkal vészesebb a helyzet.

silent bedeutet still

múltkori koncertünk - melynek felvétele alig lejjebb hallgatható - után hoztam ki magammal elektromos hegedűmet. yamaha ev-205, silent violin. utazás után kicsit játszottam is rajta, majd mivel most az akusztikusat használom inkább, átpakoltam a cuccokat az egyik tokból a másikba. még múlt hétvégén meg is néztem, minden rendben volt persze. elhatároztam már korábban, hogy itt elviszem a yamaha szervízhez kivizsgálni a piezzo pickup problémáját, mely főleg a d húron jelentkezik. eléggé zavart már és úgy gondoltam, most hogy lehetőségem és pénzem is van erre, ezt meg kell tenni.

aztán ma reggel - részben piknik terveink okán - újra felnyitottam a tokot. át akartam tenni a brácsa vonómat az akusztikus hangszerhez. és alig hittem szememnek, mert ilyen esetet tényleg nem láttam még: tokban, mozdítás nélkül tárolva pattant el a húrtartó az e húr körül. persze az erők miatt a g húr is szakadt, viszont a többi el sem mozdult, sőt az a kifejezetten jó 440es most is. a húrtartó amúgy érdekes egy ketyere egy yamaha ev-205 hangszeren, ugyanis lejjebb, középen át van fúrva a potméter miatt, valamint földelés okán egy rézlap is helyezkedik pont a fa része alatt. a rézlap csak elhajlott egy picit, egyáltalán nem szakadt - ellenben az e húr körüli fa rész nem tartott tovább. meg is van szerencsére a lepattant darab, ott hevert a tok alján.

ennek tényleg semmi jele nem volt korábban. ám nagyon örülök, hogy csak most történt meg ez az eset: így már biztos, hogy hangszerészhez (és ehhez értő hangszerészhez) kell kerülnie a hangszernek. nem is biztos, hogy baj ez. bár a javítása nem lesz olcsó és egyszerű, bízom benne, hogy 500€ alatt mind a húrtartót, mind pedig a d és C húr rakoncátlankodó pickupjeit ki lehet cserélni. például a kiváló barbera pickupök egyikére, valahogy így. mégsem tehetem meg az ev-205tel, hogy annyi év után parlagon és javítatlanul hagyom.

viszont még egy lökést adott ez az eset egy már teljesen más felállású cucchoz: akusztikus brácsa minden sallang nélkül egy hozzá illeszthető dpa 4099V mikrofonnal. ez drágább megoldás és ugye a brácsa sem olcsó már, ám hosszabb távon könnyebben tartható karban és kevesebb a hibalehetőség.

erholung

mint korábban írtam, bal lábujjamat sikerült jó másfél hétre ártalmatlanítanom egy remekbeszabott mozdulattal és az erre a célra is kiválóan használható ikea billy szekrénnyel. szerencsére két hét után már nem tűnik súlyosnak a helyzet, ám hirtelen lábujj hajlításkor azért még felszisszenek. már csak három pici lila folt emlékeztet az esetre - nézett ki sokkal csúnyábban is.

persze múlt héten a jobb lábammal is kellett történjen valami. történt is, méghozzá az első frizbizés után jókorára dagadt a bokám. mivel még két nappal később is visszatért a duzzanat napközben (reggelre mindig eltűnt, valamint nem éreztem fájdalmat, tehát törni biztos nem tört) nem volt épp nyugodt. és ugye a futócipőket is pont előtte vettem. szóval e második frizbi alkalom után nagyon reméltem, nem ismétlődik meg.

és szerencsére nem. ugyan a tempó még gyilkosabb volt, mint egy hete, lábam épségben. mindössze bal alkarom tarka, tele lila folttal. node az ebcsont beforr.

live aus erlau

Zenész-e vagyok? Igen, dobolok
Zenekar(ok), amiben játszom
ex: The Walrus, Pölbeat, Keresetlen Szavak
most:Potenzproblemen, Rites|Relics, Pharba Pharcallaq, XOMBand, Tolga

igen: pharba/pharcallaq. élő, egyenesen egerből.



nagyon kösz: Zsom Roli, hogy felvetted, Guido és Gergő, hogy meghívtatok.
mi meg zajongtunk.

frisbee für zweite mal

másodjára még feszesebb frizbit toltunk, mint először múlt héten. egész megkapott mindenkit ez a végtelenül egyszerű, ámde remek közösségképző taktikai játék. bámulatosan bevált, így most keddenként a Donauinselen hajtunk keményen. és tényleg remek a társaság.
bal alkarom tele lila foltokkal, csuklóm lóg, bokám sajog, de jövő héten is sietek a szigetre :)

sonntags müde

hozzávetőleg ilyen hangulatban telt múlt vasárnapom - kezdve a délelőtti esővel, majd óriás felhőkkel. így inkább gasztronómiailag léptem egy szinttel feljebb tökéletes rántottám elkészítésével (recept lejjebb).
pár bosnyák vagy macedón tízéves srác azzal szórakozott kis utcámban, hogy különböző házak tetszőleges kapucsengőit nyomogatták. miután harmadszor nyitottam ajtót, persze leesett a vicc. kinéztem az ablakon: ők nagyon élvezték, hatalmasat kacagtak. már majdnem leüvöltöttem, hogy mással játszanak - aztán felülről figyelve, mennyire élvezik ezt (az amúgy lakók számára picit idegesítő játékot).

ámde csinálhatnának mást is: mint ahogy balkánon vagy akár a nyolckerben biztos egész másképp ütnék el az időt. inkább csengessenek még hatszor. aztán legrosszabb esetben strici lesz belőlük is a nordwestbahnstrassén, ott állnak majd éjfélkor a kivénhedt merci mellett és mustrálják az egyik kabinból másikra utcán futkározó tizenéves román és szláv dolgozó lányokat. viszont mosolyogva néz fel autója mellől, szinte már köszön, amikor fáradtan, fülessel a fejemben elsétálok mellette.