az úgy volt, hogy főnököm meghívott mindannyiunkat csapat-összerántó grillpartira. különösebb tervezés nélkül zajlott az esemény, mégis csont nélkül utolsó pillanatban elértük a szükséges vonatot, automatán fél perc alatt kész voltak a jegyek, mindenfajta külön beállítással (öbb, 21.század). srácok barátnői időben befutottak, hopsz, ott is vagyunk a csendes WienerWald egyik szőlős szögletében. remek családi ház, mint kiderült, a homlokzat még XVII.századi, ám a háttér annál kevésbé, az nagyon is 21. jobban belegondolva ennek a felével is bőségesen megelégednék.
eleve érdekes a társulatunk, hiszen van 2 osztrák srác, 1 szerb, 1 szlovák és én. így elég eklektikus volt minden egyes téma körüljárása, volt, hogy csak osztrákok beszéltek, volt, amikor kevésbé. persze a helyi bort meg kellett kóstolnom és bizony, egyáltalán nem rossz, igencsak vállalható. azt pedig tényleg nem vártam, hogy egyik osztrák kollégám élből rákérdez, hogy érzem magam pár hónap után egy számomra eddig idegen nyelvi közegben - bevallom, nekem egyre szimpatikusabbak az osztrák kollégáim. lehet, hogy nem borulnak a nyakamba - nem is várom el - ám ilyenkor mindig kiderül: képesek más bőrébe bújva gondolkozni. ami óriási előny. és teljesen meghatódtam, amikor hazáig szállítottak autóval, noha direkt említettem: nekem megfelel a friedensbrücke is. nagyon rendesek velem, ez az igazság.
No comments:
Post a Comment