hozzávetőleg ilyen hangulatban telt múlt vasárnapom - kezdve a délelőtti esővel, majd óriás felhőkkel. így inkább gasztronómiailag léptem egy szinttel feljebb tökéletes rántottám elkészítésével (recept lejjebb).
pár bosnyák vagy macedón tízéves srác azzal szórakozott kis utcámban, hogy különböző házak tetszőleges kapucsengőit nyomogatták. miután harmadszor nyitottam ajtót, persze leesett a vicc. kinéztem az ablakon: ők nagyon élvezték, hatalmasat kacagtak. már majdnem leüvöltöttem, hogy mással játszanak - aztán felülről figyelve, mennyire élvezik ezt (az amúgy lakók számára picit idegesítő játékot).
ámde csinálhatnának mást is: mint ahogy balkánon vagy akár a nyolckerben biztos egész másképp ütnék el az időt. inkább csengessenek még hatszor. aztán legrosszabb esetben strici lesz belőlük is a nordwestbahnstrassén, ott állnak majd éjfélkor a kivénhedt merci mellett és mustrálják az egyik kabinból másikra utcán futkározó tizenéves román és szláv dolgozó lányokat. viszont mosolyogva néz fel autója mellől, szinte már köszön, amikor fáradtan, fülessel a fejemben elsétálok mellette.
No comments:
Post a Comment