züge der arbeit

mindig nagy élmény vasárnap délutáni vonattal visszautazni. már szinte minden hely előre foglalt és az utasok fele münchenig igyekszik: vendégmunkás mind, blue/white collar workers together. azért elég kemény a kulturális szakadék: történetesen a később mellém ülő srácot nem engedték leülni a foglalt helyére (!) ő pedig nem akart balhét, hiszen münchenig utazott ő is, mint az emberszabású utastárs.

épp sietek le meidlingnél a lépcsőn az s-bahn csatlakozásom felé, amikor az előttem baktató - egyébként roma - pár kisfia fennhangon kezdi el üvölteni: ich hasse wien, hasse wien, gyűlölöm a németeket és bécset!

ugyan majdnem visszafordultam rendet tenni a fejekben**, de fontosabbnak éreztem elérni a csatlakozásom, mint érzelmi sérültekkel akár csak szóba is állni. pláne magyarul bécsben.

**akkor fáradjatok vissza, ahonnan jöttetek - itt nincs szükség rátok (sem)!