előre kurvák, gengszterek

igen megdöbbentő hírrel találtam magam szemben reggel.

breaking - ez ellentmond ugyan az ezalatt szereplő tézisnek, ám cseppet sem légből kapott, amit lejjebb írok s állítok

és ennek kapcsán gondoltam, szánok egy bejegyzést az elmúlt időszakban megfigyelhető jelenségnek. nevezzem nevén: rengeteg látszólag magányos, műtétekkel erősen megdolgozott nő utazik a bp-wien-münchen, illetve-zürich vonatokon az utóbbi egy-másfél évben. és amennyire emlékeimben kutatok, a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest meg pláne. akkor legfeljebb magányos fickók (mint én) valamint családok utaztak, nők csak elvétve.

azt hiszem, nem kell ennél jobban megneveznem: szexturizmusról, netán szexrabszolgaságba vezető szolgálatról van itt szó. jó tíz éve – még Michelle Wild és Monique Covet fénykorában és alkotói pályájuk csúcsán – úgy festett, ennél nem lehet már rondább a helyzet, ennyire nem árusíthatja magát ki senki. nos de, a helyzet lehet rosszabb és mocskosabb – és mocskosabb is.
elég bécsben körbenézni a piroslámpás részeken és látszik, egyre súlyosabb problémákkal terhelt nők járnak ki-be az ajtókon. a stricik pedig egyből ott állnak pár autóval a kijáratoknál, valamint a járdára kihallatszik éjjelenként a benti mozgásérzékelők pittyegése. Ezt persze a Thaliastrasse környékén elnyomja a Gürtel zaja, de máshol, pláne kisebb és félreeső utcákon jópár házzal arrébb is hallható.

amennyire tudom és hallom, rengeteg magyar lány van ezekben a kuplerájokban. nem vagyok benne biztos, hogy használhatnám a dolgoznak szót, mert nem is vagyok benne biztos, hogy ilyen feltételek mellett ez munka, vagy sokkal inkább szolgaság. volt rá alkalom, hogy pár mondat erejéig tudtam magyar lánnyal beszélni és az a ár mondat megdöbbentő volt. Egyrészt, mert a teljes kilátástalanság (általában uzsorások) elől menekülnek el, egyenesen a leánykereskedők és stricik karjaiba. igazi keleti csőd, énekelte egy hajdúsági zenekar, mikor még hiteles volt.

és akkor itt ez a hír. tudomásom szerint a félreállított, parkolt railjetek központilag le vannak zárva, így szerintem a cikk által felvetett lehetőség, hogy valaki éjjel fellopózott a vonatra és ott tette magát túl a történteken, kevésbé valószínű. sőt, jóval valószínűbbnek tartom, hogy valaki tudatosan így járt el, mivel másnap vagy harmadnap már ismét dolgoznia kell valamelyik bécsi vagy müncheni kupiban és termelnie a bevételt egy újabb lopott bmw-re. legszebb, hogy miközben a nő próbált olyan hangtalan maradni, amennyire csak lehet, a légkondicionált vonat utasterében jópáran bóbiskolhattak sörtől vagy csak az utazási fáradtságtól, a hangosbemondón keresztül pedig minden állomás után halkan zümmög a „railjet, az öbb prémium vonata” szlogen.

már elég régóta gondolom, hogy írok a láthatólag és esélyekben is szétszakadó társadalomról, de ennél a hírnél nincs egyszerűen jobb és kézzelfoghatóbb jele annak, hogy egészen eltérő lehetőségekkel és életesélyekkel bírunk mi emberek, itt a 21.századi európában. és a különbség csak fokozódik.