spd

az úgy volt, hogy már nagyon menő akartam lenni és profi bicajos, így amikor megláttam az intersport akciós bicajos cipőjét hozzá való spd-tartós pedállal együtt, már siettem is a közelben lévő legnagyobb intersport boltba. remekül jártam, megvettem első spd-s cipőmet és pedálomat.
aztán pár nap múlva lecseréltem a pedálokat a bicajomon. és azóta bizony, történt pár vicces eset.
például kétszer teljesen ártalmatlan, álló helyzetből estem el. azaz dőltem lassan a fogott, jobb lábam felé - ösztönösen jobb lábbal akartam kilépni a földre. ám beüzemeléskor és próbajáratkor is sikerült mókás kalandba kerülnöm: egyre csak azt éreztem, tök jól fog a jobb lábam, nincs itt gond. már a parkon keresztül közeledtem hazafelé, amikor is már tényleg lazítani akartam, ám hiába fordítom kifelé a sarkamat - sehogy se enged a klipsz. a végén már zokniban álltam az álló bicaj mellett. valahogy kiesett az egyik csavar és csak körbe-körbe forgott a pedál által fogott klipsz. elég vicces látvány lehettem, ahogy ütemesen forgatom a cipőt le a pedálról.

node most működik, lassan kezdek hozzászokni. és a greifensteini kis 50km-es első körömet tényleg kisebb erőkifejtéssel tudtam megtenni, más izmaim is dolgoztak tekeréskor. szóval az spd eddig ballépésekkel övezett sikersztori. viszont a bal lábamat továbbra sem tartom fogva városban, azért ekkora artista még nem vagyok.